Híres csurgóiak

Arany Bálint (1901-1987)

Apja a rinyaújlaki református elemi iskola igazgató-tanítója volt. Nyolcan voltak testvérek, négy fiú, négy lány. A legidősebb fiú volt Arany Bálint. A csurgói református gimnáziumban érettségizett. Az az útravaló, amelyet itt kapott, kihatott egész életére, segített egyetemi tanulmányai alatt, a Svéd Golyóscsapágy Részvénytársaságnál 58 éven át végzett mérnöki munkájában A budapesti műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát 1925-ben. A Svéd Golyóscsapágy Rt. (SKF) alkalmazta 1929-ben. Mint tervezőmérnök jelentős szerepe volt a golyóscsapágyak magyarországi elterjesztésében. 1935-ben feleségül vette Köpeczy Ilonát. A II. világháború idején a németellenes tevékenységet folytató Magyar Közösség tagja volt. Része volt a Turul Könyvkiadó és a Magyar Út c. hetilap anyagi megalapozásában és fejlesztésében. 1945-tôl a Független Kisgazdapárt (FKgP) központjában dolgozott szervezőtitkárként. 1946 decemberében letartóztatták a Magyar Köztársaság és a demokratikus rendszer megdöntésére szervezett összeesküvés vádjával. A konstruált műperben (Magyar Közösség- per) előbb halálra ítélték, majd az ítéletet 12 évi fegyházbüntetésre változtatták. 1956-ban szabadult, jogilag rehabilitálták, folytatta mérnöki munkáját, de rendőri zaklatások kísérték élete végéig. Könyve Koronatanú (Emlékirat 1945-57) címmel jelent meg Budapesten. Özvegye 1993. június 8-án arra is emlékezve, hogy férje tanulmányait milyen jótékonyan segítette a Soltra Alajos Alapítvány támogatása, alapítványt tett csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium javára a magyar nyelv és irodalom, történelem, latin és görög nyelv tanulmányozásában kiemelkedő eredményt elért tanulók számára, az e tantárgyak tanítását segítő eszközök beszerzésére. Halálának 10. évfordulója emlékére 1997. November 14-én a Budapest, Abonyi u. 6. sz. alatti lakóház falán Arany Bálint- emléktáblát avatott Dr. Torgyán József, a Független Kisgazdapárt elnöke. Az emléktábla szövege: "E házban élt és dolgozott abai Arany Bálint (Rinyaújlak, 1901 – Budapest, 1987) A Független Kisgazdapárt országos szervezője, a koncepciós összeesküvési perben életfogytiglani börtönre ítélt politikusa. Halálának 10. Évfordulóján állította a Független Kisgazdapárt." Az ünnepségen a csurgói református gimnázium is képviseltette magát.
Forrás: http://www.csvmrg.sulinet.hu/hiresdiak/AranyBalint.htm

Baksay Sándor (1832-1915)

Baksay Sándor magyar refornátus püspök, szépíró, költő, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1884, rendes: 1903, tiszteleti: 1910) 1832 augusztus 1-én született Nagypeterden.
1839-ben Csurgón kezdte el általános iskolai tanulmányait a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégiumban. Teológiai tanulmányait Kecskeméten végezte; itt Abonyi Lajossal a Korány című diáklap szerkesztője volt. Ezután Kecskeméten, illetve Kiskunhalason tanított. 1862-től lelkész. 1866-tól Kunszentmiklóson volt lelkész. 1872-től a Kisfaludy Társaság tagja volt. A solti református egyházmegye főesperese volt 1878-1904 között. 1884-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, 1903-ban pedig rendes tagja lett. 1904-től a dunamelléki református egyházkerület püspöke volt haláláig (Szász Károly (író)t követte). 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta. 1915 július 18-án Kunszentmiklóson halt meg.
Költészete:
Műveiben a kálvinista falu szűk világában élő emberek életét mutatta be. Munkáiban feldolgozott baranyai és kiskunsági néprajzi megfigyelései forrásértékűek. Kitűnő elbeséléseit Gyalogösvény (1887) és Szederindák (1891) címmel jelentette meg. Jeles munka Dáma című történelmi regénye, a mohácsi vész nemzedékéről. Lefordította Lucanus Pharsaliáját, valamint rímes az Iliászt a hexametereket magyaros formába téve.
Művei:

Gyalogösvény (elbeszélés, Budapest, 1887)
A magyar népviselet (Budapest, 1888)
Szederindák (elbeszélés, Budapest, 1891)
Magyar Népszokások. A Jász Kunság (Budapest, 1891)
A Mecsek környéke (Budapest, 1896)
Dáma (történeti regény, Budapest, 1899)
Pusztai találkozás. Patak banya (Budapest, 1907)
Összegyűjtött irodalmi dolgozatai (Kéky Lajossal, Budapest, 1916

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Baksay_S%C3%A1ndor

Bodó Jenő (1893-1946)

A híres nagybajomi lelkipásztor, Csire István irányította Csurgóra. Hamarosan az osztály legjobb tanulója lett, ernyedetlen a szorgalomban, szomjas a tudományok gyűjtésében, társait a diákszív önzetlenségével szerette, segítette. Érettségi után a tanári pályát választotta, de egyetemi tanulmányait még be sem fejezhette, őt is elsodorta a világháború. Orosz fogságba került, ahol hosszú, keserves éveket töltött. Ennek az élménynek a hatása alatt született a Csurgói Könyvtár sorozatban 1940-ben megjelent Három fogolytábor című könyve, amely miatt a második világháború után örökös bizonytalanságban érezte magát. A fogságból hazatérve befejezte tanulmányait, Csurgóra kerül tanárnak. Tudása, módszere, egyénisége sok száz és száz diák lelkébe rajzolódott bele. Termékenyítő szigorúsága, patriarhális fellépése esetenként apró keserűségeket okozott, de ezekért az élet a megtalált és igazi talentumok értékállóságával fizetett. 1921-ben igazgatóvá nevezték ki. Ekkor történt az intézet négy tagozatú kollégiummá fejlesztése. 1941-ben a mezőgazdasági középiskolának is megbízott igazgatója. Ennek irama és az újabb háború megpróbáltatásai azonban felőrölték külsőleg robusztusnak látszó szervezetét. Hosszú betegeskedés után,1946 februárjában betegszabadságra ment, a Dunaharasztiban vásárolt házába költözött. A pünkösdi ünnepekre Budapestre a nővéréhez, Kende Györgynéhez utazott. Rosszul lett, agyvérzést kapott, anélkül, hogy szenvedett volna, csendesen elhunyt. Temetésén dr. Galgóczy János az iskola vallástanára vett tőle búcsút, dr. Bódi Ferenc képviselte a tanári testületet. Ugyanakkor az iskola dísztermében B. Major János lelkész mondott imát és dr. Écsy Ö. István helyettes igazgató emlékezett meg az elhunytról. A "Három fogolytábor" című könyvének példányait a második világháború után eltávolították az iskola könyvtárából. 1993-ban Keszericze Jenőné, 1998.november 10-én Novográdeczné Kakrik Ildikó ajándékozása révén ismét van az iskola tulajdonában.
Forrás:http://www.csokonai-csurgo.sulinet.hu/intezmeny/ktar/bodojeno.htm

Császár Elemér (1891-1955)

Császár Elemér (Gige, 1891. dec. 6. – Bp., 197 aug. 7.): fizikus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1928). Tanulmányait a bp.-i és berlini tudományegy. en végezte. 1924-ben a bp.-i egy., 1935-ben a műegy. magántanára. 1938-ban a pécsi egy, orvosi karán a fizika ny. rk, 1940-től ny. r. tanára. Főként a sugárzások kérdéseivel foglalkozott; e témakörből bel- és külföldi szakfolyóiratokban több tanulmánya jelent meg. A röntgensugárzás energiájának mérésére új készüléket szerk. A Természettudományi Társ.-nak huzamos időn át titkára volt. – F. m. A fekete sugárzás újabb elméleti és kísérleti vizsgálata (Pápa, 1918); A Planck-féle formula vizsgálata fényelektromos úton (Than Károly-díjjal jutalmazott munka, Mathem. és Term. tud. Ért. Bp., 1923); A röntgensugárzás és gyakorlati alkalmazása (Bp., 1934) A sugarak világa (Bp., 1937).
Forrás: http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC02469/02638.htm

Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805)

A magyar felvilágosodás korának legkiemelkedőbb költője. Fiatal éveiben korának forradalmi mozgalmaival rokonszenvezett, s ez a napóleoni háborúkat kísérő reakciós hullám közepette nehézzé tette életét. Egy ideig a debreceni református kollégium segédtanára volt, elbocsátása után pedig vándorköltőnek állt. Szerelme és múzsája, a számos versében megénekelt, jómódú családból való "Lilla" (Vajda Julianna) kezének elnyerése érdekében megpróbált állandó munkát találni, de mire sikerrel járt, a lányt férjhez adták.
1799 tavaszán felkérik, hogy vállalja el a csurgói gimnázium tanári állását. Május 26-án utazik Csurgóra, falusi környezet fogadja, a község legszebb épülete az új gimnázium. Csokonai itt rektor, tanár, igazgató egy személyben. Teljes erejével veti magát a tanításba. Tanítási módszerének alapja, hogy "gondolkozó és gondolkoztató tanításra" törekszik. Leginkább a poétika, a költészettan oktatásában remekelt. A hiányzó tankönyvek pótlására maga készít jegyzeteket, ilyen céllal írja "A magyar verscsinálásról közönségesen" című tanulmányát.
A vizsgákig kevés az idő, de arra mégis futja, hogy betanítsa Somogyban írt darabját melynek címe: Cultura és Pofók. A helyettes tanári megbízás szeptemberben lejárt de még bemutatták Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak c. művét. Sikert aratott. Nem akart haraggal távozni Csurgóról és Festetics pártfogására továbbra is igényt tartott. Ma emlékpad áll azon a helyen a gimnázium parkjában, ahol legszívesebben tartózkodott.
Betegen és szegényen tért vissza Debrecenbe, ahol rövidesen meghalt anélkül, hogy verseit kiadathatta volna.
Forrás: http://www.csvmrg.sulinet.hu/intezmeny/ktar/csokonaisomogy.htm

Csomasz Tóth Kálmán (1902-1988)

Csomasz Tóth Kálmán (Tapolcafő, 1902. szept. 30. – Bp., 1988. nov. 20.): ref. lelkész, teológiai tanár, zenetörténész, himnológus, kandidátus (1962). Középisk. tanulmányait a pápai ref. kollégium gimn.-ában végezte (1914-1920). Teológiát Pápán (1920-1922) és Daytonban (USA, 1922-1924) tanult. Segédlelkész volt Lorainban és Detroitban, majd Mezőtúron és Bp.-en. 1925-től 1928-ig – az Eötvös Kollégium tagjaként – a Pázmány Péter Tudományegy. Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt. 1928-tól 1932-ig Kaposvárott hitoktató, majd 1932-től sárkeresztesi, 1938-tól csurgói lelkész. 1950-től Bp.-en a ref. konventi misszió lelkésze, 1952-ben a bp.-i ref. teológiaiak.-n az egyházi ének és zene szakelőadója, 1966-tól 1979-ben történt nyugdíjba vonulásáig c. főisk. tanár. Az MTA Zenetudományi Bizottságának 1973 óta tagja, 1976-ban elnöke volt. Kiterjedt irodalmi munkásságot fejtett ki. Számos cikke, tanulmánya, műfordítása és néhány verse jelent meg különböző hazai és külföldi egyházi és szakfolyóiratokban. Szerk. az először 1948-ban megjelent „Énekeskönyv magyar reformátusok használatára" összeállítást (amelyet Szlovákiában is kiadtak, s amely alapján a szlovák nyelvű ref. énekeskönyv is készült). Több szaklexikon és zenetörténeti tanulmánykötet munkatársa. – M. A református gyülekezeti éneklés (Bp., 1950); Halottas énekeskönyveink dallamai (Bp., 1953); A XVI. század magyar dallamai (Bp., 1958); A humanista metrikus dallamok Magyarországon (Bp., 1967); Dicsérjétek az Urat! (Bp., 1971); A magyar protestáns graduálok himnuszai (Bp., 1977); Maróthi György és a kollégiumi zene (Bp., 1978); Owahres Wort (Bp., 1983). – Irod. Berkesi Sándor: Cs. T. K. 80 esztendős (Képes Kálvin Kalendárium, Bp., 1982); Huszár Gál új abban felfedezett énekeskönyvének tanulságai (Confessio, 1982. 4. sz.); Bárdos Kornél: Cs. T. K. (Muzsika, 1989. 1. sz.); Berkesi Sándor: Hivalkodás nélkül szolgált. Cs. T. K. emlékezete (1902-1988) (Ref. Lapja, 1988. 2. sz.); Máté János: Cs. T. K. emlékezete (Theol. Szle, 1989. 2. sz.); Vályi Nagy Ervin: Inmemoriam Cs. T. K. (Confessio, 1989. 1. sz.); Máté János: Kilencven éve született Cs. T. K. (Confessio, 1993. 2. sz.)
Forrás: http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC02469/02855.htm

Dr. Écsy Ödön István (1896-1969)

A család a Győr megyei Écsről származik. Édesapja, Écsy Pál református lelkész volt Nemeskisfaludon, innen átkerült Pettendre. Elemi iskoláit itt és Istvándiban végezte, ahol anyai nagyapja, Begedy István félszázadig volt lelkész, esperes, meg a község ingyen ügyvédje. Az ő révükön már születésekor kapcsolatba került a csurgói "oskolával". Nagyapja fiatal korában itt tanított egy ideig, apja ott volt az első érettségizők között. Tizenegy esztendős korában került jött a csurgói gimnáziumba, ahova 3 év múlva az öccse is követte. Az irodalmi művek élvezetére, értékelésére a mogorva Dr. Horváth József tanította meg. Amikor kitört a világháború, osztálytársainak egy részét besorozták, ők vizsga nélkül kapott bizonyítvánnyal mentek katonának. Letette az érettségit, erdőmérnök akart lenni, de mivel édesapjának nem volt nagy fizetése, elhatározta, hogy az Eötvös- Kollégiumba kerül, mint ösztöndíjas. Beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarára. Kezdetben földrajz- természetrajz szakos tanár akart lenni, de az Eötvös Kollégium igazgatója azzal fogadta, hogy, hogy mivel Csurgón szép önképzőköri tevékenysége volt az irodalom, sőt a költészet terén, a görögben is szerfölött járatos, magyar-, latin-, görög nyelv és irodalom lesz a szakja. Behívták katonának. Kisebb sebesüléssel megúszta az első világháborút, de a végén betegség miatt kórházak során került haza a Piavétól. A forradalmat és Tanácsköztársaságot betegséggel, tanulással otthon töltötte. 1920 nyarán megszerezte a diplomáját, és ősszel az Alma Mater tanára lett. Egykori osztályfőnöke, Bodola László volt az igazgatója. Könyvtárvezető, önképzőköri tanárelnök lett. A Pécsi Tankerületben magyar nyelv és irodalomból, majd latinból és görögből, bölcselettanból szakfelügyelő volt. 1946-tól igazgató. 1954-ben az új szigetvári gimnázium tanára lett. 1967-ben részt vett a csurgói gimnázium 175. évfordulós ünnepségein. Egykori tanítványai hatalmas ovációval fogadták.
Forrás: http://www.csvmrg.sulinet.hu/hiresdiak/EcsyOdonIstvan.htm

Dr. Héjjas Imre (1869-1957)

Csurgón született. Az elemi iskola elvégzése után a helyi református főgimnáziumban tanult. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári "Ferenc József Tudományegyetemen kezdte el, ahol természetrajzot és földrajzot hallgatott 1892-ig. Egyetemi tanulmányainak befejezése után az egyetemen maradt, és mint tanársegéd működött 1894 júniusáig. Először az egyetem növénytani tanszékén, 1893-tól az ásvány-, a föld-és őslénytani tanszékén. 1894-ben hozták létre a csurgói református főgimnáziumban a természettudományi és földrajzi tanszéket, és erre Héjjas Imrét hívták meg. 1895-ben még visszament Kolozsvárra, ahol a Tudományegyetem Tanárvizsgáló Bizottsága előtt középiskolai tanári vizsgát tett.1894 szeptemberétől 1933 júniusáig, 39 éven át tanított Csurgón. Bodó Jenő igazgató 1943-ban felkérte, hogy ismét tanítson. Az 1946/47-es tanév végén köszönt el végleg a tanári pályától. 1957-ben hunyt el Csurgón, édesapja mellé temetve nyugszik szeretett hazája földjében. A Magyar Biológiai Társaság botanikai szakosztálya 90. szakülésének jegyzőkönyve méltatja érdemeit: "Kárpáti Z. elnök szomorúan jelenti, hogy 1957. szeptember hó 17-én Csurgón 88 éves korában meghalt dr. Héjas Imre ny. gimnáziumi tanár, c. középiskolai igazgató, Csurgó flórájának kutatója.18921893-ban Kanitz Á. mellett Kolozsvárott tanársegéd volt, majd a következő évben ebben a minőségben Koch A. mellett működött és 1894-ben őslénytani tárgyú értekezéssel szerezte meg a doktori oklevelet. Amikor 1894-ben szülővárosába, a csurgói gimnáziumhoz került tanárnak, ahol nyugalomba vonulása után is, 80 éves koráig tanított, visszatért a botanikához. Csurgó környéke flórájáról írott munkája haláláig kéziratban maradt. Vele sírba szállt az utolsó botanikus, aki egykor Kanitz Ágosttal együtt működött. A ülés gyászának felállással ad kifejezést."
A főigazgatói jegyzőkönyvek mintaképül állították a tantestület elé. A földrajzot rajzolva tanította. Gyakran alkalmazta a sztereo-szkópiát, és maga is készített ilyen felvételeket. Rendszeresen vitte tanítványait kirándulásokra. Azt vallotta, hogy, az elméleti és az érzelmi kötődés az ismeretek rögzítését hatékonyabban szolgálja. Több kirándulást vezetett az Al-Dunára, Ausztriába, Olaszországba. Pedagógiai munkásságának szerves részét alkotta a kutatás, a publikációs tevékenysége. Kolozsváron már 1892-ben és 1894-ben jelent meg tanulmánya, az utóbbi "Erdély tertier rétegeinek mikrofaunája" címmel. Publikációs munkásságát Csurgón is folytatta, és 1900-ban középiskolai tankönyvet jelentetett meg "Földrajz középiskolák számára" címmel.(I. kötet)
Héjjas Pál, hírneves csurgói tanár fia, a csurgói öregdiák mozgalmat újjászervező Héjjas Sándornak apja.
Forrás: http://www.csokonai-csurgo.sulinet.hu/hiresdiak/HejjasImre.htm

Együd Árpád (1921-1983)

Együd Árpád (Perőcsény, 1921. jan. 30. – Kaposvár, 1983. aug. 17.): folklórkutató, tanár. A Testnevelési Főisk.-a (1941-1946), utána 1949-ig a Balatoni Népfőisk.-a tanult. Csurgón 1946-ban tornatanárként kezdte pályafutását. Itt kapcsolódott be az ötvenes években az önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalomba. 1960-63-ban Kaposváron a Népművelési Tanácsadó vezetője. 1963-től 1970-ig a Siófoki Perczel Mór Gimn.-ban testnevelőtanár volt. 1970-től muzeológusként dolgozott Somogy m.-ben. 1971-82-ben eredményesen gyűjtötte össze Somogy m. népdalait, balladáit, szokásait, táncait, ezzel a néphagyományokra épülő folklorisztikát gyarapítva. A Balaton Együttes alapítója (1963), művészeti vezetője volt. Számos koreográfiát készített népi táncegyüttesek számára. Gyűjtőútjairól filmeket, hangfelvételeket, balladaszövegeket, feljegyzéseket hagyott hátra. Munkáit nagyrészt szakfolyóiratokban publikálta. – F. m. Külső-Somogy népballadái (Kaposvár, 1973); Somogyi népköltészet (Kaposvár, 1975); Adatok a láncversek számszimbolikájához (Kaposvár, 1978); Száz somogyi népdal (Kaposvár, 1981); Szántódpuszta és környéke szájhagyománya (Bp., 1985). – Irod. Olsvai Imre: E. Á. (Somogyi Múz.-ok Közleményei, 1983. 6. sz.); Falvay Károly: E. Á. (Táncművészet, 1983. 11. sz.); Leskó László: E. Á. öröksége (Honismeret, 1984. 4. sz.); Matyikó Sebestyén József: E. Á. életútja, munkássága (Várostörténeti Tanulmányok, Kaposvár, 1989).
Forrás: http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ABC03609/03676.htm

Fröhlich Róbert (1844-1894)

Fröhlich Róbert (Pest, 1844. március 19. – Budapest, 1894. május 23.) református lelkész, régész, akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára főkönyvtárnoka. Fröhlich Izidor (1853–1931) fizikus, akadémikus bátyja.
Életútja:
Pesten végezte tanulmányait, itt érettségizett. 1862-től 1864-ig a Protestáns Teológiai Intézetbe járt, majd két évig a bázeli egyetemen tanult klasszika-filológiát és ókori keleti történelmet. 1868-ban kapta meg lelkészi oklevelét. 1866 és 1869 között Pesten és Kisharsányban működött segédlelkészként, majd a csurgói református gimnáziumban, 1870-től a pesti református gimnáziumban, 1873-tól 1892-ig a budapesti evangélikus főgimnáziumban tanított. Közben két évig héber nyelvet oktatott a Protestáns Teológiai Intézetben. 1883-ban az ókori történelem és régészet magántanárává nevezték ki. 1892 decemberétől haláláig az MTA Könyvtárának vezetője volt. 1892 májusában az MTA levelező tagjává választották.
Munkássága:
Az ókori Pannonia területén végzett ásatásokat, számos település és út feltárása fűződik nevéhez. Kutatási eredményeit az Archaeologiai Értesítőben, az általa gyűjtött feliratokat a Corpus Inscriptionum Latinarum harmadik kötetében publikálta. Fő művének a Magyarország ókori helyrajzáról készülő munkáját szánta, ám ennek befejezésére már nem maradt ideje.
Könyvtárigazgatói működéséről nem maradt fenn iratanyag.
Főbb művei:

Szótár Homeros két eposához (Elischer Józseffel; Budapest, 1875)
A pannonok földje és népe (Budapest, 1881)
Herodotos keleti útja (H. n., 1890)
Magyarország területe a római hódítás előtt (In A magyar nemzet története I. Magyarország a királyság megalapításáig. Főszerk.: Szilágyi Sándor. Budapest, 1895, reprint 1994)

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Fr%C3%B6hlich_R%C3%B3bert

Hosszú Miklós (1929-1980)

Hosszú József és József Julianna gyermekeként Somogyszobon született. A falusi gyermekévek alakították ki jellemének természetességét. Gimnáziumi tanulmányait a Csurgói Református Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban végezte. Itt erősödött matematikai érdeklődése hivatástudattá, itt edzette alkotóképességét, itt rakta le tudásának szilárd alapjait, amelyekre később olyan nagyszerű építményt emelt. Várakozást keltett iránta, hogy két egymás utáni évben - érettségizőként és egyetemi hallgatóként - dicsérettel szerepelt a magas színvonalú Schweitzer Miklós matematikai versenyen. Egyetemi tanulmányait népi kollégistaként kezdte meg 1947-ben a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika-fizika-ábrázoló geometria szakán. Kitűnően tanult. Nyelveket tanult, világosan látta, hogy kutatói pályán ez elengedhetetlen. 1951-tôl a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem matematika tanszékén dolgozott tanársegédként. Ekkor születik újjá a függvényegyenletek elmélete. Egyéniségének kibontakozásában segítette vállalkozó szelleme: szinte évenként szerepel díjnyertesként akadémiai vagy akadémiai pályázatokon, így nyerte el 1952-ben az Akadémia ösztöndíját, majd 1954-ben a Grünwald Géza emlékdíjat. 1955-ben írta meg kandidátusi értekezését A disztributivitás függvényegyenletének általánosításai és a topológikus izomorfizmusok az n-dimenziós térben címmel. Közben a Nemszimmetrikus középértékek című egyetemi doktori disszertációját is benyújtotta. 1957-ben adjunktussá nevezték ki. 1964-ben disszertációját Algebrai rendszereken értelmezett függvényegyenletek címmel, és 35 évesen a matematikai tudományok doktora lett. 1972 augusztusában a Gödöllői Agrártudományi Egyetem professzorává, az akkor szerveződő Matematikai és Számítástechnikai Intézet első igazgatójává nevezték ki. A Somogyi tájból sarjadt, pályája somogyi iskolából indult világhírű matematikust 1980. június 12-én helyezték örök nyugalomra a rákoskeresztúri temetőben.
Forrás: http://www.csokonai-csurgo.sulinet.hu/hiresdiak/HosszuMiklos.htm

Kiss Angyal Ernő (1899-1968)

Angyal Guidó Istvánnak, az intézet tanárának kisebbik fia dr. Angyal Ernő, aki felvette anyja nevét, és dr. Kiss-Angyal Ernő néven vonult be a magyar zenetörténelembe. Apja jól hegedült, gyakran fellépett nyilvános hangversenyeken is. Fiát már gyermekkorától hegedülni és zongorázni tanította, aki középiskolás éveiben tanúságát adta szerzői tehetségének. Alkalmi daljátéka mind tanárai, mind pedig tanulótársai körében sikert aratott. Egyetemi tanulmányainak befejezése után a közigazgatási pályán működött, közben a zenéről sem feledkezett meg. Cigánygróf c. operettje 1930-ban szép sikerrel került színre, a következő években pedig a filmdalai emelték a hírnevét. Közben egymás után születtek napjainkban is gyakran felcsendülő magyar nótái. Az 1930-as évek végén, Kaposváron szerezte a Nincsen nagyobb boldogságom és a Jaj, de szép kék szeme van magának c. dalait. 1945-ben költözött Budapestre, sikeres nótáinak sora itt is folytatódott. Korrepetálással is eredményesen foglalkozott, több ma működő énekest készített fel szerepléseire. További ismert nótái: Balatoni nádas partom, Cudar ez a világ, Deresedik már a hajam, Duna vízén reszketnek a csillagok, Erre nézek, arra nézek, Fodrozik a Tisza vize, Irigyelnek, hogy én téged szeretlek, Mikor én még a tavaszban álmodozva jártam, Nem tagadtam sohasem, Ráncos szárú a csizmám, Somogyban van Nagyatád.
Polgári foglalkozása: Nagyatádon és Kaposváron a közigazgatásban dolgozott, mint szolgabíró. Az Angyal-család Csurgón a Csokonai út 18. szám alatti házban lakott, ahol most a IV. sz. tagóvoda van.
Forrás: http://www.csokonai-csurgo.sulinet.hu/hiresdiak/KissAntalErno.htm