Vannak hivatások, amelyeket nem a rivaldafény, nem a hangos sikerek és nem a látványos taps jellemez. A szociális ágazatban dolgozók mindennapjai a csendes helytállásról szólnak. Arról a láthatatlan, mégis mindent megtartó erőről, amely ott kezdődik, ahol a magány, a betegség vagy az élet nehézségei elszigetelnének…