Sótonyi László egy éve tért haza a CSKK vezetőedzői posztjára. Tavaly a dobogóról lecsúsztunk, ennek ellenére mindenki pozitívan tekint a jövőbe. A keretben jelentős változások történtek. Fiatalabb, szerkezetileg jobb, motiváltabb csapatért szurkolhatunk a következő szezonban, amely ismét megméretteti magát az EHF kupa sorozatban is.

Egy éve vagy ismét Csurgón. A Sótonyi név mindenkinek ismerős. A családod a múltban is és most is sokat tesz a városért. Visszagondolva az elmúlt időszakra, milyen volt hazatérni, és itt edzőként dolgozni?
Alapvetően ez egy hatalmas kihívás volt számomra. Ugyanakkor ez nem teher, hanem extra motiváció. Itt nőttem fel, ismerek rengeteg embert, érzem a szeretetet, a bizalmat. Jó volt hazajönni.

Szakmailag, hogy értékeled az előző szezont? Minden év elején elfogadják a szurkolók, hogy a Veszprémet megcsípni lehetetlen, viszont a Szegeddel szemben már nem ennyire egyértelműek a szurkolói elvárások. Tavaly a Szeged megszorongatása helyett, csupán a negyedik hely jött össze.
Egy csapat költségvetése alapvetően meghatározza a lehetőségeket. Tudomásul kell venni, hogy e tekintetben sem a Veszprémmel, sem a Szegeddel nem vehetjük fel a versenyt. A negyedik hely abszolút elfogadható eredmény volt, az élmezőnyben végeztünk, csupán egy hajszállal csúsztunk le a dobogóról. Ennek több oka is volt. Alapvetően ezek a játékos szerkezetben keresendőek, valamint a szezon vége előtt már sok változás biztossá vált, így a fejekben sem volt minden rendben. Nem lehet a játékosokat hibáztatni, ez egy tanulságos időszak volt. Ráadásul az egyik alapemberünk Rade Mijatovic is megsérült, ami nagyban rányomta bélyegét a szereplésünkre.
Említetted, hogy egy hajszálon múlott a dobogó.

Ez a minimális különbség lehetett annak az eredménye, hogy a hazai mérkőzéseinket sem hazai pályán játszottuk? A csurgói aréna messze földön híres a hangulatáról, a szurkolók plusz játékosként vannak jelen egy-egy mérkőzésen.
Ugye az ismert okok miatt több hónapig nem használhattuk a saját pályánkat. Nem panaszkodtam sem én, sem a játékosok, nem kerestük a kibúvókat, de az tagadhatatlan tény, hogy ez óriási nehézség volt mindenkinek. Itt nem csak a mérkőzésekről van szó. A Nagyváthy Középiskola tornatermében edzettünk, nagyon kemény borításon, volt több sérült is emiatt. Ez az időszak megviselte a szakmai stábot, a játékosokat és a szurkolókat egyaránt. Pontokba átváltani a hazai pálya elvesztését nem lehet, de nem volt egyszerű így dolgozni, ez biztos.

Amennyiben minden a lehető legjobban alakul, gondolok itt a „hazai pályára”, a felkészülésre, az igazolásokra, mit gondolsz, mik lehetnek a reális célok a következő szezonban? Küzdünk a dobogóért, megszorongatjuk a Szegedet?
Tavaly itthon sikerült a Szegedet megvernünk, bár akkor sok volt a sérült játékos náluk, a mérkőzésnek sem volt igazán tétje. Természetesen a cél, hogy minden meccset megnyerjünk. Idén nagyon sok lesz a változás, sok játékosnak új rendszerbe kell beletanulnia. Egyet ígérhetek, szerkezetileg biztos jobb lesz az idei csapat, kevesebbet kell támadás-védekezésben cserélnünk. Egy fiatal, motiváltabb gárdát láthatunk, amely ha csapatként együtt tud dolgozni, és azt látom, hogy ez sikerülni fog, akkor ez a szezon nagyon szép eredményeket hozhat.

Ismét részt vehetünk az EHF kupa küzdelmeiben. Mit vársz ettől?
Kiemeltként vágunk neki az EHF kupának. Első ellenfélnek kaptunk egy szintén kiemeltet, lehetett volna könnyebb, de sokkal nehezebb is a sorsolásunk. A lengyel Pogón Szczeczinről nem tudunk túl sokat, nem is szeretnék felelőtlen ígéretekbe bocsátkozni. A célunk, hogy bejussunk a csoportba és ott minél jobb eredményt érjünk el.

A csapat átalakult, nagy volt a játékos mozgás. Sok év után távozott az egyik legnagyobb kedvenc, Szöllősi Szabi is. Mennyire lesz nehéz őt pótolni?
Sok ember távozott, sok érkezett is. Egy szurkolói fórumon el lett mondva, hogy miért állt tovább. Úgy gondolom, hogy senki nem pótolhatatlan, a kézilabdában mindig nagy a játékos mozgás, egyszerűen új játékost kell beépíteni a távozó helyére. Tavaly örököltem egy csapatot, amit nem én alakítottam ki, azzal kellett dolgoznom. Egy edzőnek mindig azzal kell főznie, ami van. Idén az vezetőséggel egybevágnak az elképzeléseink, egy fiatal, dinamikus, motivált, eredményorientált csapatot szeretnénk kialakítani.

Akkor jók voltunk az átigazolási piacon?
Erre majd egy év múlva tudok válaszolni. Az új igazolások nagyobb részével a szakmai stáb már dolgozott együtt, így nem ismeretlenként érkeznek, tudjuk mire képesek. A kisebb részét nem ismertük, az elérhető információk alapján úgy gondoltuk, hogy emberileg, szakmailag Ők a lehető legjobb választások. Az, hogy mennyire válnak be, mennyire tudnak jól beilleszkedni egy új rendszerbe majd a közeljövőben kiderül.

A keret nagyon fiatal, szeretsz saját utánpótlásból beépíteni embereket a felnőtt csapatba. Hány csurgói játékos juthat meghatározó szerephez a jövőben? Vannak olyan utánpótláskorú játékosok, akikért rövid időn belül a felnőtt keretben szoríthatunk? Pallag Peti sajnos távozott.
Peti elment, mi szerettük volna, hogy maradjon, másképp döntött. Én azt gondolom, hogy a kézilabda egy profi sport, az elsődleges szempont az eredmény. Az, hogy valaki helyi játékos és tudja hozni a színvonalat, megfelelően motivált, és meghatározó játékossá növi ki magát, az külön öröm a nézőknek, a helyieknek, mindenkinek. Nyílván erre kell törekednünk. Jelenleg itt van Nagy Máté a felnőtt csapatban, valamint az utánpótlásból velünk készül Balogh Tibi és Balogh Ákos, valamint Hanusz Goni. A lehetőségek adottak.

Van olyan játékosunk, aki a magyar válogatottnak meghatározó tagja lehet a közeljövőben? Látsz erre esélyt?
Jelenleg a bal szélen Gazdag Tibi, a kapuban Székely Márton és Bartucz László kerettag. Faluvégi Rudolf és Hornyák Péter ott van a keret körül, meglátjuk képesek lesznek-e olyan teljesítményt nyújtani, hogy bekerüljenek az EB-re utazó keretbe.

A játékos válogatottbeli szereplése mennyire pozitív a klubcsapat számára? Plusz terhelés minden egyes mézkőzés.
Egyértelműen profitál a válogatott szereplésből mind a játékos, mind a klubcsapat. Olyan tapasztalatot szerezhet ilyen mérkőzésen, amit nagyon sokszor tud a szezon során kamatoztatni. Én személy szerint örülök neki, hogy válogatott sportolókkal is dolgozhatok együtt.

Sótonyi László mikor lesz válogatott szövetségi kapitány?
Engem a másodedzői felkérés is nagyon meglepett. Most nagyon elvagyok a csurgói feladatokkal foglalva, valamint az elkövetkezendő két évre a válogatottnál is le vannak fektetve a szerepek. Jelenleg a lehető legjobb ember irányítja a válogatottat.

Ferletyák Márk

Döntetlen eredmény született tegnap a Tatabánya elleni bronzpárbaj második mérkőzésén, a hetesek pedig ezúttal riválisunknak sikerültek jobban.

Alig kezdődött el a tegnapi találkozónk, Ratajec már mehetett is le a verző sérülése miatt. Ezúttal azonban már mi sem voltunk adósak a kemény, masszív védekezéssel, sok gólt ennek megfelelően nem is nagyon láthattunk. A korábbi 2:4-es vendégelőny után Szöllősi, Vadkerti és Ratajec góljaival átvettük a vezetést, ám sokáig nem örülhettünk, hiszen percek alatt fordított riválisunk.

A 7:7-es részeredmény után kicsit hullámvölgybe kerültünk, ezt kihasználva 10:7-re ellépett a Tatabánya. Vadkerti a szünetig tudott még egyet faragni a hátrányunkon, 8:10 állt tehát az eredményjelzőn harminc perc játék után.

A fordulás után egyből sikerült megint csökkenteni egyet a hátrányunkon, ám Mousavi góljával ismét visszaállt a kétgólos differencia.
Jó szériában voltak ekkor a mieink, kilenc perccel a szünet után a 17 éves Hanusz góljával ennek megfelelően sikerült is kiegyenlítenünk, (igazi) szurkolóink legnagyobb örömére (13:13).
Ezt követően viszont ismét elléptek a vendégek, akik ekkor három góllal is vezetni tudtak (14:17).
Természetesen nem adtuk fel, óriásit küzdve négy perc után megint kiegyenlítettünk, a második félidőben remeklő Gebhardt góljával pedig a vezetést is sikerült átvennünk (18:17).
A jó védekezések ellenére az utolsó percekben potyogtak a gólok, rossz hír volt a számunkra, hogy az utolsó Boskovic nevéhez fűződött, mellyel ellenfelünk döntetlenre módosította a végeredményt.

Dönteni azonban kellett, így következhettek a már tavalyelőtt és tavaly is "megízlelt" büntetők.
Két sikerrel megvívott párbaj után ezúttal sajnos a Tatabánya örülhetett, melynek eredményekét az ő nyakukba kerültek a bronzérmek, míg mi így a negyedik helyen fejeztük be a bajnokságot.

CSURGÓI KK - GRUNDFOS TATABÁNYA KC 23-24
(8-10, 20-20, HÉTMÉTERESEK: 3-4)
Csurgó, Sótonyi László Sportcsarnok, 1000 néző. V.: Andorka, Hucker.
Csurgó: Mijatovic, Pallag (kapusok), Oláh, Gebhardt 4, Cavor 2, Herbert, Ratajec 4, Pordán, Lele 2, Gazdag 2, Ostroushko 1, Szöllősi 2, Vadkerti 3, Borsos, Nagy M., Hanusz 2. Vezetőedző: Sótonyi László
Tatabánya: Paul 1, Keserű (kapusok), Katzirz, Diaz 1, Bodó 4, Mazák 1, Boskovic 4, Mousavi 4, Nagy Sz., Törő 3, Gábor, Dénes, Harsányi 3, Vaskó, Juhász, Pásztor 3. Vezetőedző: Vladan Matic
Kiállítások: 10 ill. 10 perc
Hétmeteresek: 6/4 ill. 7/5

A cikk forrása: http://cskk.hu/index.php/legfrisebb-hirek/484-emelt-fovel-zarjuk-a-szezont