Kellemes kötelességének tett eleget Csurgó képviseletében az a hat fős küldöttség, akik a Verebélyi polgármester meghívását elfogadva, január 20-án ellátogattak Csurgó felvidéki testvérvárosába.
Tóth Tibor polgármester úr egy nem mindennapi rendezvényre invitálta kis csapatunkat, a mai Verebély város részét képező, de egykor önállóan létező Felső Aha község Kultúrházába.
Érkezésünk estéjén már hatalmas munkálatok közepette találtuk az ahaiakat. Hatalmas kondérokban főtt a húsos káposzta, melybe az ízek fokozására még jóféle kolbászhúsból ízletes gombócok is kerültek. A kultúrház alagsorában lévő kazánházban ipari mennyiségben ügyes kezű férfiak keverték és töltötték a kolbászt és a májas hurkát.
Ugyanis a község lakossága, az 1927-ben alapított helyi futball csapat működésének támogatására nem mindennapi disznóölő, közös hentes munkával fogott össze.
Jókay Szilveszternek, az ahai Testnevelési Egyesület elnökének elmondása szerint tavaly, az első évben három, míg az idén már öt sertést vásároltak. Melyeket aztán együttes erővel feldogoztak, és a helyi lakosok részére darabolt és darált tőkehús, árpagyöngyös véres, és rizses májas hurka, kolbász, valamint húsos káposzta formájában eladásra kínáltak. A munkálatokat már szerdán megkezdték, hogy szombatra mindennel elkészüljenek. Az embert próbáló mínuszok között számtalan önkéntes dolgozott, hogy az eladásból származó bevétellel segítsék a futball csapatukat.
Szombat reggel már hosszú sor állt az asztalok előtt, hogy mindenki vásárolni tudjon a sokféle finomságból. Pár óra leforgása alatt aztán már ki is ürültek a teknők és a kondérok és az értük kapott eurók már szépen szaporodtak a hentesek előtt.
Bizonyára meg is érdemlik a fiatal sportolók a támogatást, hiszen Bujalkó János, önkéntes segítő elmondása szerint csapatuk már 1 éve a Megyei Bajnokságban játszik, melyben az őszi forduló után a 4. helyen végeztek. A támogatás fokozása érdekében a hentes áruk feldolgozása és eladása mellet estére még bált is szerveztek, amely 15 eurós belépőjegy árának, a költségek levonása után megmaradt hasznát is a csapatnak ajánlották fel.
Természetesen vendéglátóink minket is bőségesen végig kínáltak a számtalan jóízű finomságból, és a hozzájuk illő italokból. Az illatos barack és a keményebb törköly pálinkából, valamint a helyi borokból.
A Csurgói Csokonai Borlovagrenddel szoros kapcsolatokat ápoló Ahai Hegyközség borai szép színük és jó illatuk mellett talán a mi vidékünkön megszokottól erősebb savtartalommal rendelkeznek. Finom, a fajtájukra jellemző gyümölcsös illatuk mellett hamar el lehetne felejtkezni erősségükről is, amely azonban az esti mínusz 15 fokban kifejezetten jó melegítőnek mutatkozott.
Szombat délután meghívóink invitálására megtekintettük a településük egyik legújabb büszkeségét, az Ahai Tájházat is. A január 12-én, frissen átadott falak között csodálatos volt látni a népi kultúra értékeinek összegyűjtött tárlatát.
A gyűjteményt összeállító, a 80. születésnapját ünneplő Jókai Mária pedagógus munkásságának köszönhetően végig vonulhattunk a tájház egyes helyiségein, megismerve egy csodálatosan kincset érő gyűjteményt, az ahai ősök hagyatékát. Jókai Mária munkássága Magyarországon sem ismeretlen, hiszen 2009-ben a Magyar Királyi Szent László Lovagrend Lovagi Vaskeresztjével tüntették ki.
Végig nézve a tájház kiállított anyagát arra jutottunk, hogy a viszonylag nagy földrajzi távolság ellenére is sok hasonlóságot fedezhetünk fel az ahai és a mi vidékünk népi lakberendezése, textíliái, munka és konyhaeszközei, és a magyarság egykori viseleti darabjai között. Ezzel is bizonyítandó a magyarság mobilitását és egységes, ősi jelenlétét a Kárpát- medence egész területén.
A nap eseményeinek koronájaként este egy rendkívül jó hangulatú bálon vettünk részt, amelyen hol szlovák, hol magyar dallamokra táncolhatott és mulathatott a báli nép. A szünetekben a Csurgói Csokonai Borlovagrend egyik velünk lévő tagja, Kulcsár Béla tangóharmonika játékával kísérte a nótázó társaságot.
Másnap reggel sűrű köszönetnyilvánítások mellett vettünk búcsút vendéglátóinktól, indultunk haza, és hoztuk magunkkal egy kis közösség nagy összefogásának mintaadó példáját.
Vargáné Hegedűs Magdolna
Már gyerekkorában gyönyörűen énekelt, citerán, harmonikán játszott László Zsolt, de bevallom engem is meglepett, amikor a Mókuskert Óvoda karácsonyi ünnepségén, ahol a szülők is felléptek egy –egy produkcióval, saját gyűjteményéből származó gramofont szólaltatott meg. A résztvevőket velem együtt elvarázsolta, egy olyan időutazásra invitálta, amelyet eddig csak a régi filmekből ismertünk.
- A zene iránti szereteted vezérelt a gramofonok felé, melyet most már a hobbidnak tekinthetünk?
- Megmondom őszintén, nem zenei úton jött, hanem én mindig szerettem a régi dolgokat, a régiségeket, például a régi pénzeket. Egyszer a nagyanyáméknál voltunk családi látogatáson, és a nagybátyám mondta, hogy hoz le nekem valamit a padlásról. Az az igazság, hogy én a padlást én már felkutattam, hiszen általában ott találhatók a régiségek, de amit a bátyám lehozott, azt nem vettem észre. Hozott egy cipős doboz méretű táskát, letette a konyhaasztalra, kinyitotta, feltekerte, rátett egy kis lemezt..és szólt! Tisztára lenyűgözött ez az egész, annak ellenére, hogy rögtön tudtam mit látok (táskagramofon) de én azt hittem, hogy ezek már rég eltűntek, manapság ilyenek már nincsenek. A bátyám, miután meghallgattuk a lemezt, összecsukta a kis dobozt, eltette. Mi hazajöttünk, azonban bennem olyan mély nyomot hagyott, hogy addig-addig elkértem tőle... hát innen indult, ez volt az első gramofonom.
- Biztosan utána néztél a gramofonok történetének, és próbáltál minél többet megtudni róluk...
- Természetesen. A 19. század végéig csak akkor volt zene, ha zenekar szólt, vagy valamilyen zenész énekelt. A hang rögzítésére a történelem során több próbálkozás volt. Ma már mosolygunk azon a középkori tudóson, aki úgy gondolta, hogy ha egy csőbe belebeszél, vagy belekiabál, azt lezárja, akkor a hang benne marad a csőbe, majd ha később kinyitja, akkor megszólal ugyanaz a hang. Persze ez nem működött. Az első hangrögzítő eszköz az Edison által kifejlesztett fonográf volt. Ennek az volt a hátránya, hogy a hengereket, amiket a hangrögzítésre használtak, nem lehetett sokszorosítani. Ezt a problémát 1888-ban egy Emil Berliner német mérnök oldotta meg, aki a fonográf henger helyett egy lapos korongot használt, amelyet ma hanglemeznek nevezünk. Ezt már lehetett sokszorosítani, így eljuthatott minden háztartásba. Mikor a gramofon még nagy ritkaságnak számított az 1900-as évek legelején, ezeket a gépeket az amerikai „talking machine" mintájára beszélőgépeknek hívták.
- Hány gramofon található a gyűjteményedbe?
- Jelenleg 10. Ezek között van táskagramofon és tölcséres gramofon is.
- Honnan szerezted be őket?
- Általában internetes hirdetésekben akadok rájuk, de nagyon észnél kell lenni a „gramofonpiacon”, mert rengeteg a hamisítvány. 30-40 ezer forintért már kaphatók, de azok általában nem eredetiek, antik értékük nincs. Engem csak azok érdekelnek, amik eredeti, 100 éves gépek. Számomra igazán ezeknek van csak varázsa.
- A te gyűjteményed darabjai ezek szerint mind ilyen.
- Természetesen, mind eredeti.
- Működnek?
- Általában igen, mert miközben szenvedélyemmé vált a gramofon, javítani is kellett őket. Most már javítással, felújítással is foglalkozom. A gramofonok, teljesen mechanikus szerkezetek, megszólaltatásukhoz nem kell áram...hiszen abban az időben még nem is volt a háztartásokban. A lemeztányér forgatását egy, vagy két rugó által működtetett óraszerkezet végzi, valamint a mechanikai rezgések hanggá alakítása is egyszerű csillámmembránnak köszönhető. A hang felerősítéséért a tölcsér felelős.
- Van egy gramofonod, aminek különleges története van...
- Igen...körölbelül 4-5 éve van nálunk. A Balaton parton lebontottak egy malmot, és a malom kéményébe volt befalazva ez a gramofon. Benne volt egy zsákban, apró darabjaira volt szétszedve. Ennek van egy motorja, az is apró csavarjaira volt bontva. Valószínű, hogy a háború miatt rejtették el. Megtalálás után feltették a netre, én észrevettem és már mentünk is érte. Akkor még nem értettem a javításhoz, szereléshez, tulajdonképpen a feleségem, Berni bíztatására hoztuk el. Már az összerakás alatt nagyon sokat tanultam.
- Ahogy böngésztem az intenetes gramofonhirdetéseket, láttam, hogy nem is olyan olcsó hobbi ez...
- Hát igen, ez volt az oka, hogy az első gramofonom 1986-ban került hozzám, majd itt Csurgón találtam egyet, aztán hosszú időre „jegelődött” a gyűjtés. Ehhez bizony kell egy jó adag szerencse, megszállottság...és menni kell utána. Abban az időben még internet sem volt ilyen széleskörű, mint manapság. Aztán úgy körülbelül 5 éve, ahogy a Vaterát nézegettem, a gramofonokat látva újra beindult ez a láz, de akkor már komolyabban...Most itt tartok...10 gramofon és körülbelül 1800 lemez.
- A lemezeket is így szerzed be?
- Igen, interneten gyűjtőktől, hirdetések alapján, vagy bolhapiacon.
- Hogyan rögzítették a hangot a gramofonlemezeken?
- Kezdetben a hangrögzítés is teljesen mechanikus folyamat volt. Az énekes előtt volt egy másfél méter átmérőjű 3 méter hosszúságú tölcsér, amibe énekelt. A hang által keltett rezgést a tölcsér másik oldalán levő tű ráírta a próbalemezre és azt sokszorosították. 1925 után azonban nagyot ugrott a technika: a hangfelvételeknél bevezették az elektromos mikrofonokat, a lemezek lejátszása azonban a háztarásokban még sokáig mechanikusan történt.
- Mikori a legrégebbi lemezed?
- Az az igazság, hogy a lemezek korát nagyon nehéz megállapítani, mert nincs rajtuk évszám. A gramofonlemezeket körülbelül 1903-után kezdték el gyártani tömegesen Európában, így Magyarországon is. Így a legrégebbiek körülbelül 110-115 évesek. Ebből a korból nekem is van néhány lemezem. Valószínű, hogy ez a legrégebbi a gyűjteményből (Verdi: Rigoletto). Ennek a lemeznek az egyik érdekessége, hogy csak az egyik oldalán van zene, ugyanis 1900-1905 között még nem jöttek arra rá, hogy a lemeznek mindkét oldalára lehet hangfelvételt csinálni, a másik, hogy a cári Oroszországban készült. (Verdi Rigolettóját egy 1906-1910 között Angliában készült His Master’s Voice márkájú gramofonon hallgattuk meg, melynek korán kívül különlegessége és értéke a fából készült tölcsére.)
- A szenvedélyed a családod többi tagját is megfertőzte, mindenkinek van kedvenc lemeze...
- Igazából a gyerekeinknek ez már teljesen természetes... sőt a kicsiknek egész albumuk van a kedvenc mesékből, dalokból. Rendszeresen használjuk a gramofonokat, hetente kétszer-háromszor.
- Vannak-e kedvenceid a gyűjteményedben?
- Igen, a His Master’s Voice márkának az egyik csúcsmodellje, ez a HMV-163-as szekrénygramofon....Ez a szerelem! (Egy komódszerű, barna, tölgyfából készült antik bútordarabnak is beillő gramofonra mutat.) Ennek a belsejében két hatalmas tölcsér van, ki kell nyitni a két ajtaját, hogy a hangzás tökéletes legyen. 1927 és 1933 között készülhetett, ez volt az utolsó mechanikus gramofontípus, amit gyártottak. Hozzám Angliából került - gondosan becsomagolva érkezett a futárral. Egy másik gramofonom Magyarország akkori legnagyobb és egyetlen zsidó tulajdonú hangszergyárában, a Sternberg Ármin és Testvére Cs. és Kir. hangszergyárban készült, az első világháború előtt, még a dávid csillag is rajta van egy kis réztáblán. Berni kedvence egy decca junior tányéros gramofon, aminek az érdekessége, hogy az angol hadsereg számára rendelték meg. Az első világháborúban, a lövészárkokban szolgálatot teljesítő katonák fejlesztették ki, kis mérete miatt a harcok szünetében tudták hallgatni. De mindegyiket szeretem! Tudod, amikor kinyitom a tetejét, és érződik az a régi illat a belsejéből...fantasztikus!
- Neked melyik a kedvenc lemezed?
- Kedvencem a 30-as évek világa, rengeteg olyan lemezem van, ami abból az időből való. De van az operától a népdalokig, a cigányzenén, a jazz zenén, a kabaré lemezeken át a katonai indulókig, amelyek egyébként szintén a kedvenceim közé tartoznak. Van egy olyan albumom, amely kőkemény történelem, hiszen azok a lemezek, amelyek ebben találhatók, a második világháború után tiltólistára kerültek, be kellett volna szolgáltatni őket...Akinél ilyet megtaláltak, már vitte is el az ÁVO. Igazából a hangulatomtól függ, hogy milyen zenét hallgatok...Általában délelőtt egyedül vagyok itthon, és mikor indulok a munkába, a méhekhez, vagy a műhelybe, leülök, meghallgatok egy zenét..és utána feltöltődve indulok a dolgomra.
- Vannak olyan ismerőseid, akik hasonlóan nagy „gramofon függők”?
- Igen, bár nagyon kevesen vagyunk az országban, azoknak is a 80-90%-a Budapesten él. Nyár végén a fővárosban szoktunk találkozni, tapasztalatot cserélni...mindig van egy adott téma, amiről beszélgetünk.
- Mik a terveid a gyűjteményeddel kapcsolatban?
- Hát, ha veszek egy „új” gramofont, akkor mindig azt gondolom, hogy itt megállok. De hát ez nem így működik...most éppen egy His Master’s Voice (jogutódja a JVC) táskagramofon keltette fel az érdeklődésemet, ami a gramofon márkák között, olyan, mint az autók között az audi vagy a telefonok között a nokia...
A beszélgetést a sokak által ismert Meseautó című film, Sebő Miklós által énekelt betétdalával fejezzük be. Hazafelé az úton és még otthon is a fülembe csengtek az ismerős dallamok. Úgy éreztem magam, mintha egy 30-as évekbeli filmből léptem volna ki...Megszámolni sem tudom, hogy hányszor hallgattam végig beszélgetésünket diktafonon, közben elgondolkodom, hol vannak azok már az emberek, akiknek a hangja, hangszerei ezeken a lemezeken eredetiben hallható, többek között Sárdy János, Karády Katalin, Kabos Gyula...És látom újra magam előtt, Zsoltit, ahogy csillogó szemmel meséli el minden gramofonja történetét, körülötte feleségével és gyermekeivel, akik pontosan tudják milyen szerencsések. Bárcsak több családban telnének el így az esték.
Kíváncsian várom a folyatatást, mert talán lesz...Talán nemsokára a nagyközönség, köztük gyerekek is láthatják majd, hogy honnan indult el a hangfelvétel, hanglejátszás, és minek köszönhető, hogy most a gramofonhoz képest apró telefonjaikon, hordozható médialejátszóikon megszólalhat a zene.
BV
A bort, már a régi idők óta a lélek italának tartják az emberek. Szent János napja már az ősi magyar hagyományok szerint is a bor megáldásának az ideje. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, hogy a pap áldását kérje a palackokban lévő italra.
A Szent János-napi boráldás eredetéről annyit tudunk, hogy a középkori legenda szerint Aristodemus pogány főpap azt mondta Szent Jánosnak: akkor hajlandó hinni Krisztusban, ha kiürít egy mérgezett borral teli kelyhet, és az nem árt neki. Szent János imádkozott, megáldotta a mérgezett boros kelyhet, kiitta, és semmi baja nem lett. Szent Jánost boros kehellyel a kezében is szokták ábrázolni.
A János-napi borszentelés hagyománya ma is él az ország bortermelő vidékein. Ezen a napon a szőlősgazdák egy kis üveg bort visznek a templomba, a főoltár jobb oldalán álló asztalkára teszik, majd a megszentelt borból megkínálják egymást, a maradékból pedig a pincében minden hordóba öntenek egy keveset, hogy ne romoljon meg a hegy leve.
Az elmúlt évek hagyományai szerint december 27-én, Csurgón is János napi borszentelésre, boráldásra került sor a Szentlélek templomban. A szentmise a Szent László Lovagrend, a Csurgói Csokonai Borlovagrend és a lelkészek bevonulásával vette kezdetét.
A hagyományos misei liturgiába építve, Bálint Gábor katolikus plébános János apostolra, a szeretett tanítványra, annak céltudatos, hívő életére emlékezett szentbeszédében. Kiemelte, hogy János ment, és hirdette az örömhírt, valamint gondoskodni akart a rábízott emberekről, ahogy azt Jézustól, a Mesterétől tanulta.
Arról a Jánosról beszélt, aki valóban hosszú vívódásokon keresztül, de felismerte, hogy valóban Jézus Krisztus az Isten fia. Így életét a Mester szolgálatába állítva Krisztusi közösségeket alkotott és hozott létre. Ahogy most a neve napján a szőlő és a bor szeretete mellett is közösség jött létre, melyben azonban a bor szeretete mellett a Krisztus szeretete is összehozott és összeköt bennünket.
Utalt arra, hosszú hónapokkal ezelőtt a szőlőhegyben kértük az erőt és a segítséget a Jóistentől, most pedig hálát adunk, azért, hogy ezt megkaptuk. Hiszen minden gazdálkodó ember tudja, hogy mily rengeteg munka, és hosszú hónapok fáradtsága van benne ezekben a palackokban. Ezért arra kérte a borosgazdákat, hogy Isten erejét, áldását is közvetítsék, amikor kínálnak, isznak ezekből a borokból. Így adják tovább az örömöt, a boldogságot, és a hálás szeretetet is Isten iránt.
Szászfalvi László református lelkész beszédében kiemelte, hogy hálát és köszönetet mondani jöttünk egybe Isten csodálatos ajándékaiért. Legelőször azért, hogy Istennek terve van ezzel a világgal, mely világot a semmiből alkotta. Melybe aztán Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, és gondviselő szeretetével azóta is kormányozza ezt a világot.
Hálát adni jöttünk, mert Isten a maga teljességét, a karácsonykor megszületett Jézus Krisztust nekünk adta, ezzel létrehozva a szeretet szövetségét. Hálát adni jöttünk azért is, mert Istennek további üdvösséges terve van ezzel a világgal.
Továbbá hangsúlyozta, hogy az ajándékok között a bort is megköszönjük Istennek, mely az úrvacsora vétel és a szentáldozás során a szeretet is kiábrázolja. Így ebben az esetben nem csak a borról van szó, hanem, így függ össze Isten, világ és ember szeretet kapcsolata abban a materiális anyagban, amely itt van előttünk az üvegben.
Így hívta fel a figyelmet, hogy tudjunk hálát adni azért, hogy Istennek terve van ezzel a világgal, így tudjunk hálát adni a csodálatos nedűkért, az ő ajándékaiért. Mindazon túl érezzük át az Isten csodálatos szeretetét, mely közelebb visz minket egymáshoz.
Györgyi Zsolt evangélikus lelkész a 6. zsoltár 5. versének gondolatával indította beszédét:
„Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy!” Utalva arra, hogy nem tudjuk életünk napjai mettől meddig tartanak. Ezért az Istenhez kell fordulnunk, mert nélküle elveszett emberek vagyunk.
Majd a bölcs Salamon király gondolatait idézte a Prédikátor könyvéből: „ Azért edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd!” Préd. 9,7
Ezért éljük az életet, és ehhez hozzá tartozik a bor is, de mégis fontosabb, hogy hozzá tartozzon az Isten is. Ezért aztán a végső tanulságként hozzátette, hogy:
„Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.”Préd 12, 13–14
Végezetül kifejtette, hogy hálát adni jöttünk, Istennek megköszönni, hogy megáldotta a mi kezünk munkáját, mert jó így élni, tudva, látva, hogy van Isten. Így ajánlotta, hogy így éljünk jókedvvel, igyuk a mi borainkat, nem elfeledkezve arról a másik igei tanulságról sem, sem, hogy éljünk mértékkel az Isten rendje szerint.
Ezt követően a lelkészek hálát és köszönetet mondva megáldották a borokat. Majd a szentmise utána borosgazdák a gyurgyeváczi, magyarul szentgyörgyvári, horvát vendégeikkel együtt átvonultak a közeli Csokonai pincébe, ahol a Csurgói Csokonai Borlovagrend szervezésében egy kellemes beszélgetés mellett jó szívvel kínálhatták kóstolásra boraikat egymás örömére és egészségére.
Vargáné Hegedűs Magdolna
A Kistérségi Rászorulókért Egyesület, a Csurgó Járási Család és Gyermekjóléti Központ és Szolgálat munkatársai közreműködésével január első heteiben a Csurgói Járás területén összesen 30 szociálisan rászoruló családnak, egyedül élő kisnyugdíjasnak adományozott tartós élelmiszer csomagot. A rászorulókhoz eljuttatott csomag a legfontosabb alapélelmiszereket - hagymát, tartós tejet, tésztaféléket, nápolyit, étolajat, cukrot, búzadarát – tartalmazott, melyet a berzencei Solanum Kft által felajánlott étkezési burgonya egészített ki. A Szolgálat ezúton is szeretné megköszönni a Kft-adományát.
A csomag jókor érkezett a családokhoz, hiszen a kormány döntésének értelmében a januári családi pótlékot már decemberben kifizették, így ennek hiányát az adományosztást követően talán nem érzékelték annyira rászoruló családok.
Buzásné Mester Bernadett
Csurgó Járási Család és Gyermekjóléti Központ és Szolgálat
intézményvezető
Hagyományteremtő szándékkal hívtak farsangi jelmezversenyre, és egy tél temető, vidám délutánra kicsiket és nagyokat az óvárosi intézmény munkatársai. Az előzetesen jelentkező nagy számú résztvevő áradata, talán a szabadba csalogató tavaszias időjárás miatt nehezen indult meg, de kis késéssel elkezdődhetett a 13 jelmezes szereplő bemutatkozása és felvonulása a zsűri elé. A helyezések elbírálásánál elsődleges szempont a házilag készült öltözet és az egyénies ötletesség volt.
Így aztán 3. helyen Pap Gergő szerepelt Narancs Henry lovag jelmezében, míg 2. helyezést Pápa Kristóf kapta Kalóz maskarájában, megosztva a jutalmat a szintén jelmezbe öltözött két testvérével, Zsófival és Domonkossal.
Első díjat kapott Radák Réka Négy évszak című rendkívül ötletes és igényes jelmeze. Mindhárom helyezett egy-egy üveg gyermek pezsgőt és tortát vehetett át jutalmul.
Közben az asztaloknál folyamatosan készülhetek a szebbnél szebb busóálarcok, bohócos ceruzatartók és kiszebábok, mialatt az Őszirózsa Nyugdíjas Klub tagjainak jóvoltából finom, szalagos farsangi fánkokat is kóstolhattak a program résztvevői.
A délután fénypontjaként a miskolci Vaga Banda Gólyalábasok előadása szórakoztatta a nézőket, melybe a szülőket és a gyermekeket is aktívan bevonták. A színvonalas, vidám előadásban jelképes kiszebáb égetéssel zárták le a farsangi ünnepkört és űzték el végleg a telet.
Vargáné Hegedűs Magdolna
Hirdetmény
Csurgói Közös Önkormányzati Hivatal Beruházási és Műszaki Irodája értesíti Csurgó város lakosságát, hogy a Viridis-Pannonia Nonprofit Kft. a házhoz menő, elkülönítetten gyűjtött hulladékok szállítási naptára megtekinthető a szolgáltató honlapján, Csurgó város honlapján, jelen hirdetményünk mellékleteként, valamint nyomtatott formában átvehető a Csurgói Közös Önkormányzati Hivatal (Csurgó, Széchenyi tér 2.) portáján.
Üdvözlettel:
Tóth Sándor sk.
irodavezető
A házhoz menő, elkülönítetten gyűjtött hulladékok 2017. évi szállítási naptára letölthető az alábbi linkre kattintva:
A II. Hanghullám tehetségkutató középdöntőjébe jutott Decsi Richárd. A Csurgón és környékén sokak által ismert énekes március 5-én Ajkán, a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központban megtartott énekes-zenei versenyen mérettette meg magát, ahol tehetségéről a zsűrit is sikerült meggyőznie. Produkcióját az alábbi videóban nézheti vissza (19:30-tól):
A középdöntő élő közvetítését április 2-án, élőben nyomon követheti Csurgó Város Facebook oldalán.
2017. február 15-én egy küldöttség indult a szomszédos Horvátországba. A küldöttség vezetője Szabó Sándor alpolgármester, az egyház részéről Bálint Gábor plébános, Simon Mihály igazgató, Ilia Csaba vállalkozó, Viola Ernő kulturális referens.
Az utazás célja, hogy a szomszédos horvátországi Molve, Đurđevac és Ždala településekkel települési és egyházi kapcsolatokat építsünk ki.
Horvátországi összekötőnk és tolmácsunk Pavlović Ivana volt, aki a Molve-i templom előtt várt bennünket. Az első út a Molve-i plébániára vezetett, ahol O. Filip Musa OFM Conv.) plébános fogadta a küldöttséget.
Molve tárgyalás
Alpolgármester úr vázolta, hogy az ezeréves Csurgó szeretné, ha minél méltóbb módon tudnánk ünnepelni ezt az évfordulót. Az egyházi kapcsolatfelvétel célja, hogy újraélesszük Csurgó búcsújáró egykori szerepét, ami a 18. századig működött a Szentlélek templom vonásában. Ehhez várjuk a horvát oldal bekapcsolódását illetve Csurgó is résztvevő lehetne az alig 20-30 kilométerre lévő, részben magyarlakta települések ünnepein, egyházi rendezvényein. A ferences plébános örömmel ajánlotta fel partneri kapcsolatát és a lehetőséget a vendégek fogadására és küldésére.
Konkrét időpontokat is egyeztettek Bálint Gábor atyával. A Pünkösd búcsúja lenne alkalmas Csurgónak, amikor ezt az ünnepet megtartva várnánk a horvát vendégeket, illetve zarándokokat templomunk búcsújára és a város ünnepére.
Molve templomának legnagyobb ünnepe Nagyasszony búcsúja, erre lehetne Csurgóról zarándokokat indítani.
A következő helyszín Đurđevac (Szentgyörgyvár) volt, ahol az ottani plébános Marko Rac fogadott bennünket. Nekik Szent György napja lenne jó az ünneplésre, hiszen a város védőszentje.
Egy egész hetes rendezvénysorozattal szoktak ünnepelni a város napján.
A megbeszélés után ebéddel vártak bennünket vendéglátóink a helybeli felújított vár éttermében. Amig készült az ebéd, röviden bemutatták a Stari grad erődítményt, ahol most étterem, söröző és múzeum van, valamint a középkori esküvő terem, ahol megismerhettük a Szt. György Egyesületet is. Útközben látható volt a „Horvát szahara”, már tevékkel is ellátott, műsivatagja.
Az ebéd alatt volt szíves felkeresni bennünket Hrvoje Janči, a đurđevaci általános iskola (OŠ Grgura Karlovčana) igazgatója, akivel Simon Mihály egyeztette az együttműködési lehetőségeket, elsősorban a kultúra (népművészet) és a sport területén.
Ebéd után Ždala helység plébánosát kerestük fel, Nikola Benko-t, aki ugyancsak örült az együttműködés kialakításának. Ždalában pedig Szt.Terezia napján lesz búcsú. Ajánlotta, hogy a magyarul is tudó kórusuk énekelhetne a templomi rendezvényeken. A falunak vannak néptáncosai, akik ugyancsak felléptek már nem is egyszer Magyarországon. Ő bemutatta a község templomát is számunkra. Az alpolgármester úr elmesélte nekünk a IV. Béla királyról szóló legendát is, és beszélt nekünk az Csurgói Óvárosi Vallás Turisztikai Központról is.
A tolmácsunk Đurđevácon dolgozik kulturális referensként és tolmácsként. Megbeszéltük az önkormányzatok együttműködési lehetőségét is.
Viola Ernő
kulturális referens
Avatóünnepséggel kezdődött február 23-án a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából tartott megemlékező rendezvény Csurgón. Az 1956-os forradalom és szabadságharc csurgói eseményeinek vezéralakja, Kovács Andor tiszteletére Csurgó Város Önkormányzata emléktáblát helyezett el a Református templomnál. Szászfalvi László országgyűlési képviselő avatóbeszédét követően Dr. Rétvári Bence EMMI miniszterhelyettes, parlamenti államtitkár és Szászfalvi László leleplezte az emléktáblát. Az esemény koszorúzással folytatódott. A rendezvényt ezt követően a Városháza épületénél, a Hortobágyra kitelepítettek emléktáblájának koszorúzása követte. A rendezvény a Csokonai Közösségi Házban tartott megemlékezéssel folytatódott. Szabó Sándor alpolgármester köszöntője után Dr. Rétvári Bence mondott ünnepi beszédet, melyet követően a Csurgó 1956: történelem és megemlékezés esszépályázat pályamunkáinak díjazása következett. Az esemény állófogadással zárult.
Jelmezbe öltözve, vidáman mulatozva búcsúztatták a telet a Napsugár Szociális Intézmény ellátottjai. Közel százan gyűltek össze február 18-án a farsang jegyében, ahol a zenés-táncos felvonulás mellett a szendvics, süti vásárlás, valamint a tombola sorsolás sem maradhatott el.
- Immár hatodik alkalommal rendeztük meg farsangi bálunkat a Csurgói Napsugár Egyesület, valamint a Napsugár Szociális Intézmény közös összefogásával. Örömmel tapasztalom, hogy egyre nagyobb az érdeklődés és hogy egy ilyen közösségben is van lehetőség és élnek is a lehetőséggel az emberek. Évről évre fiatalok, felnőttek és idősek is egyre többen ruhába öltöznek, hogy együtt örüljenek, mulatozzanak a sérült, fogyatékkal élő emberek az egészséges emberekkel. Nagyon pozitív visszajelzés számunkra, hogy minden korosztály, a csecsemőtől egészen nyolcvan éves korig jelen van és azt tapasztalom, hogy minden család egyre több embert hoz magával, rokonokat, barátokat – összegezte Vassné Huszics Bernadett intézményvezető, elnök.
A csurgói kistérség 18 települését kiszolgáló Napsugár Szociális Intézménynek jelenleg 13 ellátottja van 18-tól 48 éves korig Somogyudvarhely, Gyékényes, Somogycsicsó, Pogányszentpéter és Csurgóról. Az intézmény azonban nem csak az intézményben lévő fogyatékkal élőkkel, valamint családjaikkal foglalkoznak, hanem ezen kívül körülbelül 50-60 érintett családdal van kapcsolatuk.
SZB