A bort, már a régi idők óta a lélek italának tartják az emberek. Szent János napja már az ősi magyar hagyományok szerint is a bor megáldásának az ideje. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, hogy a pap áldását kérje a palackokban lévő italra.
A Szent János-napi boráldás eredetéről annyit tudunk, hogy a középkori legenda szerint Aristodemus pogány főpap azt mondta Szent Jánosnak: akkor hajlandó hinni Krisztusban, ha kiürít egy mérgezett borral teli kelyhet, és az nem árt neki. Szent János imádkozott, megáldotta a mérgezett boros kelyhet, kiitta, és semmi baja nem lett. Szent Jánost boros kehellyel a kezében is szokták ábrázolni.
A János-napi borszentelés hagyománya ma is él az ország bortermelő vidékein. Ezen a napon a szőlősgazdák egy kis üveg bort visznek a templomba, a főoltár jobb oldalán álló asztalkára teszik, majd a megszentelt borból megkínálják egymást, a maradékból pedig a pincében minden hordóba öntenek egy keveset, hogy ne romoljon meg a hegy leve.
Az elmúlt évek hagyományai szerint december 27-én, Csurgón is János napi borszentelésre, boráldásra került sor a Szentlélek templomban. A szentmise a Szent László Lovagrend, a Csurgói Csokonai Borlovagrend és a lelkészek bevonulásával vette kezdetét.
A hagyományos misei liturgiába építve, Bálint Gábor katolikus plébános János apostolra, a szeretett tanítványra, annak céltudatos, hívő életére emlékezett szentbeszédében. Kiemelte, hogy János ment, és hirdette az örömhírt, valamint gondoskodni akart a rábízott emberekről, ahogy azt Jézustól, a Mesterétől tanulta.
Arról a Jánosról beszélt, aki valóban hosszú vívódásokon keresztül, de felismerte, hogy valóban Jézus Krisztus az Isten fia. Így életét a Mester szolgálatába állítva Krisztusi közösségeket alkotott és hozott létre. Ahogy most a neve napján a szőlő és a bor szeretete mellett is közösség jött létre, melyben azonban a bor szeretete mellett a Krisztus szeretete is összehozott és összeköt bennünket.
Utalt arra, hosszú hónapokkal ezelőtt a szőlőhegyben kértük az erőt és a segítséget a Jóistentől, most pedig hálát adunk, azért, hogy ezt megkaptuk. Hiszen minden gazdálkodó ember tudja, hogy mily rengeteg munka, és hosszú hónapok fáradtsága van benne ezekben a palackokban. Ezért arra kérte a borosgazdákat, hogy Isten erejét, áldását is közvetítsék, amikor kínálnak, isznak ezekből a borokból. Így adják tovább az örömöt, a boldogságot, és a hálás szeretetet is Isten iránt.
Szászfalvi László református lelkész beszédében kiemelte, hogy hálát és köszönetet mondani jöttünk egybe Isten csodálatos ajándékaiért. Legelőször azért, hogy Istennek terve van ezzel a világgal, mely világot a semmiből alkotta. Melybe aztán Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, és gondviselő szeretetével azóta is kormányozza ezt a világot.
Hálát adni jöttünk, mert Isten a maga teljességét, a karácsonykor megszületett Jézus Krisztust nekünk adta, ezzel létrehozva a szeretet szövetségét. Hálát adni jöttünk azért is, mert Istennek további üdvösséges terve van ezzel a világgal.
Továbbá hangsúlyozta, hogy az ajándékok között a bort is megköszönjük Istennek, mely az úrvacsora vétel és a szentáldozás során a szeretet is kiábrázolja. Így ebben az esetben nem csak a borról van szó, hanem, így függ össze Isten, világ és ember szeretet kapcsolata abban a materiális anyagban, amely itt van előttünk az üvegben.
Így hívta fel a figyelmet, hogy tudjunk hálát adni azért, hogy Istennek terve van ezzel a világgal, így tudjunk hálát adni a csodálatos nedűkért, az ő ajándékaiért. Mindazon túl érezzük át az Isten csodálatos szeretetét, mely közelebb visz minket egymáshoz.
Györgyi Zsolt evangélikus lelkész a 6. zsoltár 5. versének gondolatával indította beszédét:
„Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy!” Utalva arra, hogy nem tudjuk életünk napjai mettől meddig tartanak. Ezért az Istenhez kell fordulnunk, mert nélküle elveszett emberek vagyunk.
Majd a bölcs Salamon király gondolatait idézte a Prédikátor könyvéből: „ Azért edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd!” Préd. 9,7
Ezért éljük az életet, és ehhez hozzá tartozik a bor is, de mégis fontosabb, hogy hozzá tartozzon az Isten is. Ezért aztán a végső tanulságként hozzátette, hogy:
„Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.”Préd 12, 13–14
Végezetül kifejtette, hogy hálát adni jöttünk, Istennek megköszönni, hogy megáldotta a mi kezünk munkáját, mert jó így élni, tudva, látva, hogy van Isten. Így ajánlotta, hogy így éljünk jókedvvel, igyuk a mi borainkat, nem elfeledkezve arról a másik igei tanulságról sem, sem, hogy éljünk mértékkel az Isten rendje szerint.
Ezt követően a lelkészek hálát és köszönetet mondva megáldották a borokat. Majd a szentmise utána borosgazdák a gyurgyeváczi, magyarul szentgyörgyvári, horvát vendégeikkel együtt átvonultak a közeli Csokonai pincébe, ahol a Csurgói Csokonai Borlovagrend szervezésében egy kellemes beszélgetés mellett jó szívvel kínálhatták kóstolásra boraikat egymás örömére és egészségére.
Vargáné Hegedűs Magdolna
