preradovic-csokonai.eu

 

Pitomacsa-ról

Pitomacsa Horvátország kontinentális részén, közel a magyar határhoz, félúton Zágráb és Eszék között található. E csodálatos tájat a bő termésű szántóföldek, a Bilogora hegy lankás lejtői, valamint a tiszta és védett Dráva folyó szegélyezi, amelynek gyöngyszeme Križnica a Dráva túlpartján terül el.

Az első írásos dokumentum, amelyben megemlítik Pitomácsát 1535-ből származik. A település igazi fejlődése csak a törökök kiűzése után, a XVII.század végén indul meg. Pitomácsá lassú, de folyamatos fejlődésének köszönhetően kereskedelmi központtá alakul. Horvátország megalakulása után, 1994-ben járási rangot kap, és így válik a térség gazdasági és kulturális központjává, amely 12 település és cca. 10.000 lakos járási központja is egyben.

Pitomácsá a falusi és a „zöld“ turizmus ideális célpontja, amely számos atraktív szolgáltatást és kikapcsolódási lehetőséget kínál az idelátogatóknak, mint pl. a horgászat, vadászat, természetjárás, kenuzás, lovaglás, strandröplabdázás vagy kerékpározás, amely egyre elterjedtebb. Lehetőség kínálkozik a tekerésre helyi, regionális és nemzetközi kerékpárútvonalakon, pl. az EUROVELO 13 nemzetközi kerékpárútvonal nyomvonalán is, amely áthalad a térségen. A helyi éttermekben és pincészetekben bőséges borászati és gasztronómiai kínálat várja az idelátogatókat. Nagyon értékesek a Mura-Dráva Regionális Park, valamint a Mura-Dráva-Duna Bioszféra Rezervátum védett területei is, amelyek biológiai és tájszerkezeti sokszínűségük miatt felkerültek az UNESCO, valamint az Európai Unió által létrehozott NATURA 2000 legnagyobb összefüggő ökológiai hálózatának listájára is. Az itteni emberek zöme mezőgazdasági termeléssel foglalkozik, így sokan családi gazdálkodás keretében zöldség és gyümölcs, gyógynövény, dohány, gabonafélék termesztésével, illetve állattenyésztéssel és méhészettel foglalkoznak. A helyi lakosok életében nagyon fontos szerepet tölt be a vallás, különösen négy plébánia területén: Pitomácsán, Stari Grac, Turnasica és Grabrovnica településeken.

Pitomácsá és környékén nagyon sok ismert horvát személy született, többek között Petar Preradović horvát költő és Drago Britvić, akinek köszönhetően komoly kulturális és zenei élet alakult ki a településen. Petar Preradović születésének 200. évfordulója alkalmából szülőfalujában Grabrovnicán megkezdődött a költő szülőházának felújítása. Az épületben helyet kap egy modern, interaktív látogatóközpont, amely a költő életútját és munkásságát hivatott majd bemutatni. Az átadás után ez lesz a Pitomácsái Járás kulturális és turisztikai központja.

Petar Preradović-ról

Petar Preradović (született: Grabrovnicán, Pitomacsa mellett 1818. március 19-n – elhunyt az ausztriai Fahrafelden, 1872. augusztus 18-n) a horvát népi megújhódási mozgalom és az újkori horvát irodalom időszakának egyik legkiemelkedőbb költője. Annak ellenére, hogy még élete során a nemzet költőjének titulálták, Preradovic az illír mozgalomhoz viszonylag későn csatlakozott. Életét katonai karrierjének szentelte, ezért beiratkozott a bjelovári Katonai Főiskolára, majd később átjelentkezett a Bécsújhelyi Katonai Akadémiára. Az osztrák hadsereg több állomáshelyén is szolgált: Budapesten, Milánóban, Glinán, Postojnán, Cremonában, Bécsben, Temesváron és Aradon. Fokozatosan lépett előre a ranglétrán, majd végül tábornokként szerelt le.

Külföldön tartózkodva szinte teljesen elfelejtette anyanyelvét. Azonban Milánóban 1840-ben találkozott az illír mozgalom egyik kiemelkedő alakjával, Ivan Kukuljevic Sakcinskivel, aki felperzselte benne a haza iránti szeretet lángját. Az ő hatására Preradovic – aki addig csak német nyelven írt verseket – lefordítja Gundolic „Osman“ művét német nyelvre, illetve a cseh romantizmus költőjének Mache-nak verseit.

Első horvát nyelven megjelenő verseit 1843-ban írja Zárában. Óriási sikert arat a „Zora puca – Hajnal hasad“ című verse, amely 1844-ben jelenik meg az akkor megjelenő „Zora dalmatinska“ című folyóiratban. Ezután egy igen termékeny irodalmi időszak következik, amelyben Preradovic szinte minden fontosabb horvát irodalmi folyóiratnak a munkatársa lesz. Első romantikus verseket tartalmazó kötete 1846-ban Zárában jelenik meg (Prvenci), majd 1851-ben Zágrábban a „Nove pjesme“ címet viselő kötet. Gyakran írta verseit német nyelven, amit később lefordított. Ebben segített neki barátja Ivan Trnski.

Maga Preradovic költészetét három tematikus egységre osztotta: a hazaszeretetről és a szerelemről szóló versekre, valamint általános témájú versekre. A külföldi művek fordításait „Idegen“ verseknek nevezte. Annak ellenére, hogy Preradovic patrióta versei által lett híres, amelyek a nemzeti romantizmus szerves részévé váltak(Putnik, Djed i unuk, Na Grobniku, Rodu o jeziku, Jezik roda moga), érzelemdús és melankólikus szerelmes verseket is írt, amelyek neopetrarcai stílusjegyeket hordoztak magukban. Ezek közül néhány bekerült a Horvát Költészet Antológiájába (Mrtva ljubav), míg néhány versét meg is zenésítették (Miruj, miruj srce moje). Számtalan reflexív verset is írt, amelyekben népszerűsíti a horvát költészetet tematizálva az emberi egzisztencia tragédiáját, a vallás kérdését, Istent, a halált, az emberiség jövőjét (Smrt, Ljudsko srce, Bogu, Prvi ljudi).

Preradović az ausztriai Fahrafeldben hunyt el. Bécsben lett eltemetve, de 1879-ben földi maradványait átszállították Zágrábba.

Forrás: prof. dr. sc. Krešimir Nemec, HAZU

 

Csurgóról

Csurgó első írott említése 1019-ből való: Szent István a zalavári apátság alapítólevelében Csurgó jövedelmét az apátságnak adományozta. A kezdeti városmag a település északi részén alakult ki; ahol templomos lovagok telepedtek le. A település rendházát III. Béla erősítette meg. Csurgó a nevét nagy valószínűséggel a városcímerben is megtalálható kőivóba fogott forrásról kapta.

A XIV. század elején a johannita rendnek is székhelye volt. 1405-ben Zsigmond király Segesd mezővárosi rangját Csurgóra ruházta át. A végvári harcok során Török Bálintnak és Zrínyi Miklósnak is birtoka volt. A középkori palánkvár és a rendházak alapjait a mai Szentlélek-templom műemléki környezete őrzi.

A török kiűzését követően a vidék elnéptelenedett. A város 1726-ban került a Festetics család birtokába. Festetics Kristóf uradalmának egyik gazdasági, kereskedelmi, kulturális központjává akarta tenni. Céljait utódja, Festetics György valósította meg, aki 1792-ben rakta le a csurgói református gimnázium alapkövét. Az építkezést Nagyváthy János irányította. Itt tanított 1799 májusától 1800 márciusáig Csokonai Vitéz Mihály, itt született meg Karnyóné és Cultura című drámája is. A református gimnázium és könyvtára ma is a város egyik legfontosabb kulturális nevezetessége.

1869-tól Csurgón működött Somogy első tanítóképzője. 1871-ben Csurgó járási székhely lett. 1872-ben elkészült a fiumei vasút Csurgón áthaladó szakasza, ezzel bekapcsolódott az ország közlekedési hálózatába. Megindult a település iparosodása, ami egészen az I. világháborúig tartott: három téglagyár, kettő gőzmalom, lengyár, botgyár, tejfeldolgozó üzem működött.

A várossá fejlődés fontos állomását jelentette az 1984-es közigazgatási átszervezés, mikor is Csurgó városi jogú nagyközség lett, végül 1989-ben emelték Csurgót ismét városi rangra. Korszerű Egészségügyi Központ épülhetett, valamint megújult Csurgó főtere is. 2016-ban avattuk fel a Történelmi Parkunkat, ahol egy 23 férőhelyes zarándokszállás várja az idelátogatókat, konferenciateremmel és kiállítótérrel bővítve. Azt idelátogatók egy 10 állomásból álló tanösvényen keresztül haladva ismerhetik meg hazánk és városunk történelmének fontosabb eseményeit. Egy évvel később 2017-ben vehette át a város uszodáját, mely a korszerű versenymedence mellett két kültéri meleg vizes gyógymedencével és az emeleten egy szaunavilággal várja az idelátogatókat. A millennium évében kerül megnyitásra Csurgó élményfürdője és a hozzátartozó négycsillagos szálloda és hosszú évek után pályázati segítséggel elkészülhet a felvilágosodás korának legnagyobb költője – Csokonai Vitéz Mihálynak – állandó interaktív kiállítása a Történelmi Park egyik épületében.

A városunk, régiónk természeti és építészeti kincsekben, valamint kulturális örökségekben, értékekben rendkívül gazdag. Ez garantálja az ideérkezők számára az egyedülálló kikapcsolódás, pihenés lehetőségét, valamint a kimagasló helyi kulturális rendezvényeken történő feltöltődést.

Csokonai Vitéz Mihályról

Debrecenben született 1773. november 17-én. Apja Csokonai József borbély-sebész, anyja Diószegi Sára, szűcsmester lánya. 1780-tól a debreceni Református Kollégium tanulója. 1785-ben iskolai gyakorlatként megírja első verseit. Tanára, Háló Kovács József felismeri költői tehetségét. A következő esztendőben meghal apja, a család kis vagyona odavész.1788-ban Csokonai beiratkozik a főiskolai tagozatra. 1791-92-ben megírja a Békaegérharcot; levelezésbe kezd Kazinczyval. 1793-ban jelenik meg nyomtatásban első verse (Broughton religiói lexikonára) a Magyar Hírmondóban. Megírja A méla Tempefői című színművét.1794 januárjától a poétai (gimnáziumi első) osztály tanulója. Áprilisban méltatás jelenik meg róla a Magyar Hírmondóban. 1794-95 decemberétől februárjáig folyik le és kisebb büntetéssel zárul első kollégiumi pöre. 1795 elején színre viszi diákelőadásban Gerson du Malheureux című komédiáját. Az Uránia, Kármán József folyóirata több versét közli – név nélkül. Májusban Martinovics és társai kivégzésekor Pesten tartózkodik. Júniusban folyik le másodikkollégiumi pöre. Még az ítélet előtt, 15-én nagy beszédben búcsúzik el diáktársaitól. 20-án a kollégiumi törvényszék kizárja az intézetből, és a diákokat eltiltja a vele való érintkezéstől.1795 decemberétől 1796 júliusáig Sárospatakon jogot tanul. Eltervezi és megkezdi Árpádiász című eposzát.1796 nyarán Pálóczi Horváth Ádám vendégeként Balatonfüreden megírja A tihanyiekhóhoz első változatát (A füredi parton). November-decemberben kiadja Diétai MagyarMúzsa című vers-újság füzeteit.1797 nyarán Komáromban beleszeret Vajda Juliannába. 1798 elején a keszthelyi Georgikonba, az első magyar mezőgazdasági akadémiára ajánlkozik tanárnak, de visszautasítják. 1798 márciusában írja búcsúlevelét Lillához. A leányt szülei Lévai István dunaalmási kereskedőhöz adják. A dunántúli álláskeresés idején születik meg a Dorottya, a keserűségében is az újrakezdés lehetőségét, az életörömet hirdető vígeposz, és a tanítványai számára készített groteszk hangvételű komédia, Az özvegy Karnyóné. Csokonai 1798 áprilisának végétől egy esztendeig vendégeskedik Somogyban. Valószínűleg Hedrehelyén és Csökölyben írja, zömében 1799 első negyedében a Dorottya, vagyis a dámák diadalma a Fársángon című művét.1799 májusától 1800 februárjáig a csurgói gimnáziumban helyettes tanár. 1800 júliusában hazatér Debrecenbe. Barátságot köt Fazekas Mihállyal. A következő évben újságíró szeretne lenni Bécsben; terve meghiúsul. Júliusban az aggteleki cseppkőbarlangban jár – élete legszebb élményének nevezi a kirándulást. Találkozik a fogságból szabadult Kazinczyval.1802. július 11-i tűzvészben elpusztul a Darabos utcai házuk. 1803-ban Bécsben kinyomtatják Anakreoni dalok című verseskötetét.1804 áprilisában Rhédei Lajosné temetésén a nagyváradi templomban felolvassa a Halotti versek (A lélek hallhatatlanságról) című költeményét. Súlyos tüdőgyulladást kap.Szülővárosában, 1805. január 28-án tüdőbajban meghal. Csokonai Vitéz Mihály a magyar líratörténet egyik legnagyobb alakja, a magyar felvilágosodás korának legjelentősebb költője.