…egy nép, üldözések, tehervonatok, éhezés, barakkok, zsúfoltság, borzalmak, kínzások, verések,
huszadik századi rabszolgaság, embertelen körülmények, gázkamrák… Nem hitték el, hogy igaz lehet!
Amikor egy csecsemőt vinni kellett, amikor a 100 esztendős idős néninek is a vonatra kellett szállni,
még mindig nem gondolták végig, akik ott voltak, hogy ez nem munkaszolgálat lesz. A hatalom
fenntartás nélkül átadta őket a begyűjtőknek, akik nem irgalmaztak senkinek. Volt, aki már a vonaton
meghalt, talán így járt jól. Aki megérkezett még mindig remélte, hogy „csak” munkaszolgálat lesz. Ki
nem hallott még Auschwitzról, Birkenauról, Soboborról, Brzezinkáról, Treblinkáról, Majdanekről,
Dachauról? Nagyon gyorsan zajlottak az események, a ciklon gáznak már nem lehetett ellenállni!
Értetlenül állunk ezek előtt! Ez megtörténhetett? Hagyták? Igen, megtörtént! Milliók életét oltották
ki, csak néhány ezren térhettek haza. De már nem volt otthonuk, nem volt családjuk nekik sem. Most
gondoljunk rájuk, akiket elpusztítottak és azokra, akik segítséget nyújtottak a túlélőknek!
Reménykedjünk, hogy a történelem nem ismétli meg ezt a borzalmat!