Dr. Gorove László és felesége Krisztina /Fotó: www.lokal.hu/

„...a szabadság ... nem az, hogy mindig mindent megtehetek, a szabadság az,
hogy szabadon döntök és ki is tartok egy értékrend vagy éppen egy ember mellett.”

Göndics János plébános

Bár a Házasság hete a múlt hónapban volt, a téma mindig aktuális. Az elmúlt évtizedekben a társadalmi változások a házasság intézményét is megtépázták. A válások növekvő száma, a laza, kötöttségek nélküli együttélések a családok alapjait ingatták meg. Azonban az utóbbi évek családpolitikai döntései ismét előtérbe helyezték a házasság értékeit, melyről Göndics János plébánossal beszélgettem.

Az egyház szempontjából miért lényeges az, hogy házasságban éljenek a fiatal párok?
- Én nem is azt mondanám, hogy az egyház tartja fontosnak, hanem meg vagyunk róla győződve, hogy a jó Isten úgy teremtette meg az embert, hogy házasságban éljen. Így tudja a boldogságát megtalálni. A Szentírás története szerint Isten, Ádám oldalbordájából alkotja Évát, ez arra utal, hogy összetartoznak. Ezen kívül a tapasztalat is azt mutatja, hogy a férfiak a hölgyek társaságát keresik és viszont, ebben tudnak kiteljesedni. Ha összekötik az életüket, ennek gyümölcseként jönnek világra a gyermekek, akik által folytatódnak a nemzedékek egymás után.

Miért jobb egy gyermeknek, ha szülei házastársakként nevelik, mint ha csak élettársi kapcsolatban lennének?
- Bár az élettársi kapcsolat manapság hivatalosan is elfogadott, mégis fontosnak tartom a házasságkötést. Megünnepeljük a névnapokat, a születésnapokat, az állami ünnepeket, miért ne ünnepelnénk meg azt, hogy valaki összeköti az életét a szerelmével. Ha csak úgy, időlegesen köti össze az életét, és élettársi vagy „életszakasz társi” viszonyt szeretne, egyáltalán nem komoly kapcsolatot, talán csak egy viszonyt szeretne, akkor a kapcsolat lényege csak egymás boldogságának a keresése, de ebbe már mondjuk, gyermek nem fér bele, nem tervezik, akkor egész biztos, hogy számukra nincs szükség a házasságra. De ahogyan - én ugyan nem élek házasságban – de a szüleim 45 éve házasok, nagyon jól el tudják mondani sok hasonló párral együtt, hogy abban, hogy hivatalosan is kimondják egymásnak, a jó Isten előtt az „IGEN”-t – templomi házasságkötéskor – az egy olyan örömöt, pluszt ad, amelyre, mint egy ünnepre, vissza lehet emlékezni a szűkebb, tágabb családdal, rokonsággal, barátokkal együtt. Ezeknek fiataloknak, vagy esetleg később házasodóknak egy egészen más alapon tud elkezdődni a közös élet. Nem úgy, mint egy együttélésnél, ahol, ha megtetszik valaki más, akkor esetleg szabadon szétmennek.

Az egyházi házasság „holtomiglan, holtodiglan” tart. Ez egyfajta felelősség a házasságban élőknek. A döntésüknek súlya van!
- Így van, és a szabadság a katolikus egyház szerint, nem az, hogy mindig mindent megtehetek, a szabadság az, hogy szabadon döntök és ki is tartok egy értékrend vagy éppen egy ember mellett.

Sajnos sok fiatal ezt nem így gondolja...nehezen vállalják a felelősséget, az elkötelezettséget.
- Hadd fogalmazzak úgy, hogy a fiatalokkal alapvetően nincsen semmi baj. Tapasztalom, hogy amikor szerelmesek, akkor átélik azt, hogy: „bárcsak örökké tartana!”. A vágy, az mindenkiben ott van, csak a megvalósítás és a tapasztalataik, vagy éppen a szülői, nagyszülői minta, a környezetükkel való viszony, a látottak, tapasztaltak, átéltek miatt hajlamosak arra, hogy olyan következtetést vonjanak le, hogy nem kell az a papír, így nem is házasodnak össze. De hát a mai világban mindenről kell papír. A születési anyakönyvi kivonattól, a személyi igazolványig, a jogosítványtól, a bizonyítványig láthatjuk, hogy szükség van rá.

A házasságkötési hajlandóságban meghatározó a jó családi minta, de ha valaki rossz tapasztalatokat szerez a szűkebb-tágabb családjában, az egyházi oktatás tud ezen változtatni?
- Mindenképpen. Itt Csurgón a 4. és a 8. osztályban tanítok hittant, és mindkét könyvben előkerül életkornak megfelelő szinten a férfi és nő kapcsolata, hogy az Isten teremtette világban hol van az ember helye. A nyolcadikasokkal nemrégen írtunk dolgozatot, abban is konkrét kérdés volt, hogy miért jelent többet a házasság, mint az élettársi kapcsolat, vagy egy összeköltözés. Tehát fontosnak tartja az egyház, hogy egészen kis kortól kezdve készüljünk arra, hogy házasságban, családban szeretnénk élni az életünket.

Sokszor fordul elő, hogy amikor párkapcsolatról beszélünk, a fiatalok leegyszerűsítik, és pusztán a szexualitás kerül előtérbe. A házasság ennél jóval több. Az egymás iránti felelősségre, az anya és apa szerepre, a gyereknevelésre való felkészítésben is tud segíteni az egyház?
- Én nagyon őszintén szoktam beszélni a serdülőkorban lévő gyerekekkel. A „Tiszteld anyádat és apádat!” parancstól kezdve a 6. parancsolat a „Ne paráználkodj, ne törj házasságot!” témakörben is. A korai biológiai érés megelőzi az értelmi fejlettséget, így mindig előkerül, hogy aki, túl korán kezd testi kapcsolatba, fiatalon kiég, mire elérkezne egy teljes kapcsolatba, amelyben nem csak a testük, hanem a szívük és lelkük is egyesülni tud.

Az emberiség történetében jól értelmezhetően elkülönültek egy házasságban a női és a férfi szerepek. A modern házasság működhet a régi szereposztásban?
- Egész biztosan egy férfi és egy nő másképp látja a világot. Ahogy a pszichológusok is bebizonyították, másképp is gondolkodnak. Vannak dolgok, amik felcserélhetetlenek, így például a gyermek világrahozatalára csak egy nő képes. De egy fiúgyermeknek csak az apa tud példát mutatni a férfiasság megélésére, míg a kislányoknak az anya tudja megmutatni a női élethez szükséges alapvető dolgokat. De nagyon fontos, hogy mindkét szerepről legyen elég információja a gyereknek. Ezt teljességében csak a házasságban élő szülőktől láthatja. Nagyon fontos, hogy a házastársak közösen döntsenek a feladatokról, és arról is, hogy ki, miben tud segíteni a másiknak, hogy minél több dolgot tudjanak megosztani, a terhekben egyenlően részesüljenek. Mert így tud jól működni a házasság, ezzel együtt maga a család is.

Mi a tapasztalata a Csurgó környéki fiatalok házasulási kedve terén?
- Másfél évvel ezelőtt kerültem ide Csurgóra, azt tudom mondani, hogy a tavalyi teljes évben hét katolikus egyházi esküvő volt, ami szerintem egy ekkora településhez képest átlagosnak mondható.

Mennyiben játszik szerepet a fiatalok házasodási szándékában a kormány támogató családpolitikája?
- Én úgy látom, hogy azoknál a fiataloknál, akikben benne van a vágy, hogy házasságot kössenek, azoknál ez is számít, de akik nem akarnak komolyabb kapcsolatot vagy házasságot, azoknál még ez sem számottevő tényező a döntésben.

Említettük, hogy az egyházi házasság az égben köttetett, alapos indok nélkül felbonthatatlan szövetség férfi és nő között. Hogyan viszonyul az egyház a válásokhoz, az elvált emberekhez? Tud-e valamiféle megoldást kínálni a párkapcsolatok felbomlása ellen?
- Hála az égnek vannak családterápiás lehetőségek. Nem feltétlenül csak a pap feladata, hogy ilyenkor lelki támaszt nyújtson. Természetesen tegye meg ő is, de kérjen segítséget olyan jól működő családoktól, házaspároktól, akik tapasztalataik alapján tudják, hogy miként lehet javítani egy házasság minőségén. Vannak elváltak részére is lelkigyakorlatok, lelki napok. Az idei évben éppen a Házasság Hete alatt szerveztek ilyen lehetőséget azoknak, akiknek részben, vagy súlyosabb mértékben megromlott a házasságuk, esetleg már külön is élnek, de új kapcsolatba még nem kezdtek bele. Az egyház róluk is gondoskodik, amennyire tud, és ha beengedik, részt vesz az életükben és a jó Isten irgalmát igyekszik feléjük közvetíteni, kerülve a diszkriminációt, megítélést, egyfajta segítséget nyújtva, hogy visszataláljanak egymáshoz.

Sokszor veszem a kezembe az „Ima a családokért” című könyvet. Számomra nagyon megnyugtató, kedves, elgondolkodtató és megszívlelendő gondolatokat tartalmaz. Akár problémák esetén is jó tanácsot kaphatunk belőle.
- Az már nagyon jó, ha valaki felfedezi, hogy van problémája...mert nagyon sokan vannak, akik szőnyeg alá söprik, nem beszélnek, vagy nem tudnak beszélni róla, mert annyira nyomasztja őket, esetleg szégyellik. Ha már valaki felismeri a problémáját és talál olyan segítő személyt, akihez bizalommal fordulhat, és elmondja a gondjait, szerintem az már fél siker.

Hogy milyen tanácsot adnak a Házasság Hete 2019 arcai, dr. Gorove László mentőorvos és felesége, Gorove Kriszta, a Toldy Gimnázium némettanára? „Randevúzni egy életen át”. Ez a gondolat lett az idei Házasság Hete jelmondata. Ebben a szlogenben sűrítve ott van alapfilozófiájuk, miszerint a pároknak minden héten egy estét kettesben kell tölteniük ahhoz, hogy párkapcsolatuk megfelelően működhessen.
Javaslom: próbáljuk ki!

BV

Forrás: www.magyarkurir.hu