A napirendek anyaga megtekinthető ügyfélfogadási időben a Csurgói Közös Önkormányzati Hivatal (8840 Csurgó, Széchenyi tér 2.) Önkormányzati Irodájában, valamint az alábbi linkre kattintva érhetőek el:

Formanyomtatvány letöltése:

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

A Csurgó Kistérségi Többcélú Társulás pályázatot ír ki diák és

szabadidősportok támogatására

Pályázatot nyújthat be:

• a Csurgó Kistérségi Többcélú Társulás tagönkormányzatai közül: Csurgó, Csurgónagymarton, Őrtilos, Porrog, Porrogszentkirály, Porrogszentpál,Somogybükkösd, Somogycsicsó, Szenta és Zákányfalu önkormányzatai –amennyiben megfelelnek a Csurgó Kistérségi Sportalap Szabályzatban foglaltfeltételeknek
• a fent felsorolt önkormányzatok által fenntartott intézmények
• a fent felsorolt önkormányzatok területén bejegyzett diák és/vagy szabadidősport tevékenységet folytató civil szervezetek

Igényelhető összeg: max. 60 000 Ft/pályázó

Támogatási intenzitás: 100%

Beérkezési határidő: 2023. április 3.

Benyújtás módja: A kitöltött és aláírt „Támogatás igénylő formanyomtatvány”-t az összes melléklettel együtt zárt borítékban, személyesen vagy ajánlott küldeményként juttassa el a Csurgó Kistérségi Többcélú Társulás 8840 Csurgó, Széchenyi tér 2. címre.

A borítékra írja rá: „Kistérségi sportalap pályázati dokumentáció - 2023”.

Döntés időpontja: legkésőbb 2023. május 31.

Finanszírozási időszak: A pályázat benyújtásától legkésőbb 2023. december 31. napjáig terjedő időszak

A támogatással való elszámolás határideje: 2024. január 31.

Bővebb információ a „Csurgó Kistérségi Sportalap Szabályzat”-ban található, mely az igénylési formanyomtatvánnyal együtt elérhető:

•  személyesen: Gombor Brigitta, Csurgó Kistérségi Többcélú Társulás 8840 Csurgó, Széchenyi tér 2.
• web: www.csurgoikisterseg.hu
• e-mail: terseg@csurgo.hu
• Tel: 06 82/471-388/135

Csurgó, 2023. március 20.

Füstös János
elnök

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeire emlékezett Csurgó városa március 15-én. A megemlékezésen Polgár Tamás az MNL Somogy Vármegyei Levéltára igazgatója mondott ünnepi beszédet, melyet az alábbiakban olvashatnak:

"Tisztelt Képviselő Úr, Polgármester Úr, Tisztelt Ünneplő Közönség, Kedves Csurgóiak!

Minden nagy magyar nemzeti ünnepen elhangzik a Tisztelet a Bátraknak köszöntés! Valóban, tisztelet mindenkinek, aki a nemzet, és a haza szabadsága és fejlődése érdekében, elvei mellett végsőkig kitartva tesz tanúbizonyságot hazaszeretetéről, szülőföldje iránti elkötelezettségéről.
A 175 évvel ezelőtt történt események során a forradalom és szabadságharc ideje alatt minden igaz magyar, és magyar ügyet segítő nem magyar résztvevő megmutatta mi a magyar haza iránti elköteleződés. Megtiszteltetés, hogy a vármegye történeti iratait őrző közgyűjtemény vezetőjeként itt e helyen én is megemlékezhetek.

Ha óránkra pillantunk és visszaforgatnánk az idő kerekét a 175 évvel ezelőtti Pest-Budai eseményekig, most épp az ujjongó tömegbe csöppennénk, mely a jurátusok körében a város utcáin a Landerer és Heckenast nyomdához tart.

És ünnepelnénk e fennkölt március 15-i nap történéseit, a 12 pont kinyomtatását, és a közös eufórikus hangulatot, a forradalom győzelmét. Ez a nap valóban a Márciusi ifjaké volt, a 200 éve született Petőfi, Jókai, Irinyi és a többi fiatalé. Csodás napja országunknak és csodás ünnepe azóta is hazánknak! E nap a magyar nemzet összetartozását is jelképezi ma már!

Márciusi 15-e egy gyújtópontja és betetőzése a forradalmi napot megelőző, és az utána következő eseményeknek is. Egy történész barátom szerint azért talán a legnagyobb ünnepe Magyarországnak az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc, mert előtte és utána is hatalmas változások mentek végbe az országban, a magyar társadalomban, valamint az élet sok más területén egyaránt. Ezen időszak alatt az akkori generáció nagyon sok ma is látható, és emberek által csodált irodalmi, zenei alkotással, épülettel gazdagította hazánkat, és egy fajta új szellemiséget is adott.
Március 15-t és az azt követő szabadságharcot nem értük volna meg a reformkor nélkül. Az 1825-től kezdődő országgyűlések és megyegyűlések haladó párti gondolkodói, szellemi és gyakorlati tevékenysége alapozta meg a magyar polgári haladást. A napóleoni korszakot követő Szent Szövetségi rendszerben, kasztszerű rendi társadalomban élő magyar nép valamennyi társadalmi csoportja változásért és polgári szabadságért kiáltott. Mindenki erre vágyott, aki a haza sorsát szívén viselte. A külföldi utakon világot látó magyar főnemes (mint Széchenyi), a fiatal jurátus értelmiség (Eötvös József), az országgyűlés reformer követei (Kossuth), és az úrbéri terhek alatt nyögő jobbágyság, és a külhonban állomásozó magyar katonák, mind-mind egyöntetűen. A haza és haladás gondolata nemcsak szóban, de tettekben is megnyilvánult. Az akkori reformemzedékből a himnusz költője Kölcsey Ferenc fogalmazta meg ezt az indíttatást:

Többször mondám: az élet fő célja - tett; s tenni magában vagy másokkal együtt senkinek sem lehetetlen. Tehát tégy! S tégy minden jót, ami tőled telik, s mindenütt, hol alkalom nyílik; s hogy minél nagyobb sikerrel tehess, lelkedet eszközökkel gazdagítani szüntelen igyekezzél.

E tettek ereje jelent meg Pest-Budán március 15-én

A pesti napok történései mellett nem szabad figyelmen kívül hagynunk a bécsi és pozsonyi eseményeket. Március 15-én a Kossuth vezette országgyűlési küldöttség Bécsbe hajózva a magyar király elé terjesztette a pozsonyi magyar országgyűlés javaslatait, mely a 12 ponttal összecsengve Magyarország polgári átalakulását alapozta volna meg. Az egyéni szabadságjogok kiterjesztését, vallási, törvény előtti egyenlőséget a rendi kiváltságok eltörlését, a közteherviselést, a sajtó szabadságát kívánta a magyar országgyűlés. Ezen kívül a magyar államiság helyreállítását, egy önálló magyar kormány felállítását kívánta a magyar nép is. A magyar nemzetnek és országgyűlésnek felelős első magyar kormány, miniszterenüke a korszak mecénása és később a szabadság vértanúja a kissé méltatlanul elfeledett gróf Batthyány Lajos lett. Batthyány első feladatai közé tartozott az első felelős magyar kormány megalakítása, az első népképviseleti alapon zajló országgyűlési választások lebonyolítása.

A vármegye hat választókerülete közül Csurgó is választókerületi központ lett, ahol 1848 június 20-án Fekete Lajos radikális Kossuth párti ügyvédet választották meg követül. Fekete Lajos a szabadságharc végéig kitartott a nemes ügy mellett. A honvédő háború után 1849-ben a haditörvényszék fogságra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, 1850-ben szabadult amnesztiával.

A Habsburg udvar látszólagos egyetértésseel fogadta el a pozsonyi országgyűlés április törvényeit, melyek a polgári Magyarország alapjainak megteremtését jelentették. Magyarország, vér nélküli forradalmával a Monarchián belüli önállóság megtartása mellett, megindulhatott volna egy európai, emberi szabadságjogokon alapuló demokratikus úton. Sajnos a Habsburg kormányzat nem engedte ezt meg. Előbb a horvát nemzetiségi törekvéseket kijátszva, később saját fegyveres erejét felhasználva, majd amikor már nem bírt a magyar néppel, idegen ország hadseregét a cári sereget segítségül híva, tiporta el az akkor már szabadságharcba torkolló ellenállást. A szabadságharc közel másfél éves időszaka újabb hősöket teremtett. Ki ne ismerné a szabadságharc kiváló tábornokainak, vezetőinek nevét. A 200 évvel ezelőtt született, sokáig árulónak tartott Görgei Artúr, Damjanich, Klapka, hőstetteit. De az ő haditetteik sem lennének ismertek ma, ha a honvéd hadsereg mögött nem egy ország állt volna. A hadseregben harcoló népfölkelők, nemzetőrök alkotta honvédsereg, a nép talán addig fegyvert nem fogó polgáraiból került ki. Sokan életüket áldozták a magyar alkotmányért a magyar hazáért.. Somogy vármegye a megyeháza felújítására szánt 14 ezer forintot fordította a forradalmi sereg ellátására, újoncainak felszerelésére. Somogy 3200 honvédet állított ki a szabadságharc folyamán, egyukeként azon kevés vármegyének, amely a rá kirótt kvótát teljesítette. Térségünk került először a harci cselekmények központjává. Átéltük a déli Dráva vonal védelmét, megszenvedtük 1848 szeptemberében Jellasics bán horvát seregének átvonulását, valamint az 1849. évi januári osztrák betörést.S omogy és a fenmaradt korabeli községbírói számadások szerint Csurgó nemzetőrei a délvidéki harcokban a dráva-vidék védelmében jelentős szerepet játszottak. A korabeli községbírói számadások alapján olvashatjuk, hogy Csurgó mezőváros fizette az általa kiállított mozgó nemzetőrök felszerelését és szállítását, valamint a honvédtoborzás idején 37 katonát adott a honvédseregnek. Csurgó mezőváros bírója: Fekete György, Alsoké Szalai Mihály volt..

1848 őszén a somogyi polgárok tömegével jelentkeztek az itt alakuló 46., 60 és 61. honvédzászlóaljba. A levéltári iratok alapján közel kétezer somogyi honvédról tudjuk név szerint, hogy biztosan részt vett a harcokban. Ezek közül tíz csurgói születésű katonáról értesülünk a visszatért honvédekről készült jegyzékekben. A nemzetőri és honvédsereget a magyar nép egyszerű polgárai alkották, de a somogyi honvédalakulatok vezetői között ott találjuk a megye nemesi rétegének a Talliánok, a Sommsichok, a Majláthok, Igmándyak képviselőit is. Csurgói születésűként Belányi Lajost, Gosztonyi Sándort és Nagy Jánost említhetjük, akik tiszti rangig vitték a honvédseregben.

A magyar alkotmány és a függetlenség ügyében, mindenki, nemre, vallásra, polgári állapotra tekintet nélkül összefogott és a Haza védelmére kelt. Talán ez 48 legnagyobb üzenete az összefogás, mely szinte példátlan a magyar nép történetében. Senki sem kérdőjelezte meg, hogy a hazának szüksége van rá, a csatamezőn, a földeken az ágyúöntőben vagy épp ott, ahol a haza üdvéért tenni lehetett. Azt hiszem ez volt az a néhány nagyszerű hónap, amikor a nemzet egységében meg tudta mutatni mire képes és mi rejlik a magyar népben, ha a szabadság és a haza sorsa forog kockán.

Somogy vármegye ezt 1849. tavaszán bizonyította leginkább, mikor a korábbi főszolgabíró, a Kossuth Lajostól kormánybiztosi kinevezést nyerő, – egykori csurgói diákok – Noszlopy Gáspár és bátyja Antal Debrecenből visszatérve. szinte a semmiből előtűnve, a somogyi népfelkelés segítségével elűzte az idegen hadsereg katonáit és 1849 májusára felszabadította Somogyot. Csurgó a szabadságharc végén ismét fontos helyszíne lett a vármegye történetének. 1849. július 23-án Csurgó környékén zajlott le a betörő osztrák seregekkel szemben az a kisebb csata, amely után Noszlopy kormánybiztos már belátta a védelem és a harci cselekmények hiábavalóságát és magát és seregét egy rövid tolnai kitérő után a Komárom felé irányította.

A szabadságharc végül elbukott, de az április törvényekbe foglalt polgári vívmányok közel két évtized múlva alapjai lettek az országnak, és 48 szellemisége tovább élt a kiegyezés után is.

Feltehetnénk a kérdést hogy mit jelent ma 48 szellemisége?

Erre talán egy 175 évvel ezelőtti somogyi idézettel tudnék felelni, mely az áprilisi törvényeket elfogadó utolsó rendi országgyűlés után keletkezett 1848. május 1-én. Inkey Zsigmond és Madarász László somogyi követek emelkedett hangú végjelentéséből idéznék:
Az utolsó 1 hónap (mármint ami március 15 és törvények elfogadása közt eltelt), melynek európai lelke Magyarországot nemcsak a polgárisodás egyik tényezőjévé, de némi tekintetben kiválasztottává is emelte, mert nemcsak a nemzetet, lealázott politikai rabság bilincseinek szétzúzásán önkormányzásra emelkedve, Európa hatalmainak sorába lépett a Magyar Status, nemcsak gyarmati zsibbadásból szabadulva ön kezeibe vette jövendő nagyságának és boldogulásának kulcsát, de magokban törtek szét a nép millióit sok századok óta sorvasztó hűbériségnek gyűlölt láncai, egyszerre tűntek el a szabadságot sértő sok szabadságok, a jogot bántó sok jogok, az igazságot kijátszó kiváltságok, és a kedves haza nagyságának mind ezen gazdag szerencséje, hogy először: közvállak vették át a közterheket, hogy másodszor: egyszerre lőnek a nagy hazának szabad polgárajivá és szabad tulajdonosaivá a milliók, hogy harmadszor: a természetdús hazának eddig számadástalan elpazarlott temérdek kincsei honfiak boldogságára nyitandja meg ezentúl az élet földi idveit a négy folyam szép honában, s negyedszer: Európának mívelt népei közé emelkedtünk. „

Azt hiszem, ezt szerette volna 48 Magyarsága elérni. Egy Európához tartozó, emberi és polgári szabadságjogait szabadon gyakorló, haza iránt elkötelezett egyének közösségét. Ahol a hazában élő polgárok, lehetőségük, tudásuk és tehetségük szerint, senki által nem korlátozva, gyarapíthatják Magyarország erejét, tudását, és hírnevét a világban. Ezt kívánták 1848-ban és ma is ezt kívánjuk. Ezért mondhatjuk azt, hogy 48 szellemisége ma is hat és ma is iránymutatást ad nekünk 175 évvel később is.

Éljen a Magyar Szabadság Éljen a Haza!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!"

Az eseményen készült további fotókért kérjük látogasson el Facebook oldalunkra!

Virágokkal és kedves versekkel köszöntötték a hölgyeket nőnap alkalmából a Csurgói Városi Szociális Intézményben. A megjelenteket Csurgó Város Önkormányzata nevében Füstös János polgármester az alábbi gondolatokkal köszöntötte: Kedves hölgyek, tisztelt urak! Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Csurgó Város Önkormányzata nevében valamennyi hölgyet, idősebbet és fiatalabbat, dolgozót és nyugdíjas korút! Ilyenkor tavasszal már a jó időre készülünk és várjuk, hogy vége legyen a télnek. Évek óta tradíció, hogy ilyenkor szóval és virággal, kedvességgel köszöntjük a hölgyeket. Sokszor el szoktuk mondani, hogy egyébként az év minden napján szeretjük és tiszteljük őket. Azonban van egy nap, március 8-a - most egy nappal előbb vagyunk -, amikor is még inkább különös figyelem övezi a hölgyeket a kiskorútól az idősebbekig. Azt gondolom, hogy nagyon fontos, hiszen szebbé, gondtalanabbá teszik a férfiak életét. Ez az intézmény is egy kiemelt helyen van a tekintetben, hogy nagyon sok a női dolgozó, az intézményvezető is nő, ezért is kaptam én ezt a különös meghívást, de egyébként is nagy örömmel jövök mindig ide. Azt gondolom, hogy nagyon fontos az, hogy tényleg ilyenkor megemlékezzünk róluk, hiszen ők adnak életet a gyermekeknek, és nagyon-nagyon sok teher nehezedik rájuk. Most az elmúlt napokban olvastam a Somogyi Hírlapban egy női vezetőkel készült interjút és ugye mindig az a kérdés, hogy a nők hogyan tudják a munkát, a családban betöltött szerepet összeegyeztetni. Nagyon sokan azt mondják, hogy jó időbeosztással ezt lehet, hiszen olyankor, amikor mi haza megyünk és megpihenünk a munka után, akkor kezdődik meg a hölgyeknek a második műszak, a főzés, a rendrakás, a háznak, a lakásnak a kitakarítása, a gyerekek nevelése, és emellett még jó kedvet is kell, hogy mutassanak. Én azt kívánom Önöknek, hogy találkozzunk még sokszor, akár nőnap alkalmával következő esztendőben, akár a soron következő programokon, hiszen számos rendezvény és program van, amelyet ez az intézmény szervez. Nemrég volt egy nagyon szép farsangi bemutató is, és én nagyon örülök neki, hogy aktív az intézmény és baráti kapcsolatot talált meg az idősebb korosztállyal, nem csak az intézményi kötelezettségeit teljesíti, hanem azon túl is programot, rendezvényt szervez. A mai eseményen is egy kis programmal is kedveskedtek. Én jó erőt, egészséget, kitartást kívánok mindenkinek! Isten éltesse a nőket! - zárta köszöntőjét Csurgó Város polgármestere.

Az esemény további részében a Napsugár Szociális Intézmény fiataljai nőnapi versekkel kedveskedtek, melyet követően minden résztvevőnek virágot nyújtottak át. A nőnapi rendezvény uzsonnával és jó hangulatú beszélgetéssel zárult. 

Csurgó Város Képviselő-testülete 2023. február 23-án, csütörtök 13:30 órakor a Városháza tanácskozó termében tartotta képviselő-testületi ülését, melyen az alábbi napirendi pontokat tárgyalta:

Tervezett napirend: 5 igen

1. Előterjesztés a “Csurgói Élményfürdő és Szálloda kiviteli terveinek elkészítése, kivitelezése és üzemeltetése vállalkozási szerződés keretében” tárgyú vállalkozási szerződés módosításáról
Előadó: Füstös János polgármester / Pénzügyi Bizottság
4 igen-1 nem

2. Előterjesztés a Csurgó III. számú felnőtt háziorvosi körzet további működtetéséről
Előadó: Füstös János polgármester / Szociális és Pénzügyi Bizottság
5 igen

3. Előterjesztés II. számú háziorvosi körzet feladat-ellátási szerződésének módosításáról
Előadó: Füstös János polgármester / Szociális és Pénzügyi Bizottság
5 igen

A napirendekhez kapcsolódó előterjesztések az alábbi linkre kattintva érhetőek el:

2023. február 24-én 15.00 órától a kommunizmus áldozataira emlékeztek a Polgármesteri Hivatal épületéhez ellátogatók. A megemlékezés során a Hortobágyra elhurcoltak Emléktáblájánál helyezték el a megemlékezés koszorúit az emlékezők. Az eseményen Ledniczky Miklós Jánosné
a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tagintézményvezetője mondott megemlékező beszédet, mely az alábbiakban olvasható:

"Tisztelt Emlékezők!

A mai emléknapnak, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjának, az a sajátossága, hogy a múlt felidézése mellett kegyelettel emlékezünk mindazokra, akik áldozatul estek a kommunista diktatúráknak: akiket megfosztottak életüktől, akiket bebörtönöztek, táborokba hurcoltak vagy internáltak, de ideszámítanak azok is, akiknek a hatalom tönkretette az egészségét, egzisztenciáját, akik nem tanulhattak tovább, akiket „bepofoztak” a téeszekbe, öngyilkosságba kergettek... és folytathatnám a sort.

A meghurcoltak között találhatunk ismerősen csengő neveket is, mint Mindszenty József, Faludy György, Göncz Árpád, Rajk László, de felsorolhatatlan azoknak a neve, akiket a rendszer valamilyen módon akár 10-20 évig üldözött.

A kommunizmus fekete könyve becslések és levéltári kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon. Kelet-Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egymilliót, de a rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak.

Ki lehetett ellenség egy kommunista rendszerben? Nos, a válasz egyszerű: bárki.

Most ezzel kapcsolatosan csak két egyszerű történetet említenék, amely rávilágít az akkori rendszer gátlástalan tetteire:

Egyik, hogy a szovjet csapatok a „málenkij robot” = 'kis ingyen munka' (amin 3 nap munkaszolgálatot hazudtak az érintetteknek) címén máig tisztázatlan számú embertömeget hurcoltak el szovjet munkatáborokba 3 nap helyett 3 évre vagy még többre – vagy éppen örökre. Egy ilyen vagonba bekerülhetett valaki csak azért, mert volt rajta egy leventesapka, német vezetékneve volt, vagy egyszerűen csak rosszkor volt rossz helyen. A „nagy utazást” megúszni legfeljebb akkor lehetett, ha valakinél kommunista párttagkönyv volt. Őket – a hitelesség ellenőrzése után – elengedték. Ilyenek persze – akkor még - nem voltak túl sokan.

A másik pedig a földekkel rendelkező, a kommunista rendszer által kulákoknak nevezett szerencsétlen dolgos parasztok megfélemlítése.

Idéznék egy rövid interjú részletet, amelyet Boros Árpád készített Korcsok Jánossal:

„A tanácselnök meg a párttitkár berendelte a kulákokat egy este 6 órára a tanácsháza termébe. Azok féltek, összejöttek, elment mindegyik oda. Mikor összegyűltek, ... a párttitkár meg a tanácselnök bejött a terembe, leültek az asztalhoz. A párttitkár kivett a zsebéből egy revolvert. ... Utána megkezdődött a kulákok fejmosása. ... Mikor eltelt az idő, ... a párttitkár felállt, felvette a revolvert, s azt mondta az egyik kuláknak, ... hogy jöjjön vele kifele az udvarra. Kimentek ketten, kint a párttitkár azt mondta a kuláknak, ... menjen hazafele. Az ember elindult, elment haza. Ez várt egy kicsit, majd egyet a levegőbe lőtt. Aztán bement újra. ... Rászólt a másik kulákra, hogy: jöjjön, maga következik. ... Gondolni való, hogy a szerencsétlen hogy ment ki. Ugyanezt megtette vele, mint az elsővel. Azt mondja kint az udvaron: menjen haza. Az is elindult haza. Ez várt egy picit, ... megint lőtt a levegőbe egyet. Az lett a vége az egésznek, hogy volt, aki hányt, meg volt, aki összekeverte magát... Rimánkodni kellett nekik, hogy jöjjenek ki, menjenek haza. Nem akartak hazamenni, nem akartak kimenni az udvarra, mert azt hitték, ... hogy azt a két illetőt vagy hármat, akiket kikísért, az udvaron agyonlőtte”

Tisztelt Emlékezők!

Engedjék meg, hogy felidézzem Schmidt Mária egykori ünnepi beszédének néhány gondolatát:

„Mi, itt Közép- és Kelet-Európában, már több mint 3 évtizeddel ezelőtt nyertük vissza a szabadságunkat és a függetlenségünket. Mi még emlékszünk. Mi még ismerjük a szabadság árát. Emlékszünk arra, hogy a kommunizmus mennyi áldozatot követelt tőlünk. Emlékszünk, milyen a hazugság íze a szánkban. Ezek az emlékek, és az ebből megszerzett tudás kötelez minket. Kötelez, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk. Kötelez, hogy tisztelegjünk hőseink előtt. Kötelez, hogy fejet hajtsunk az áldozatok előtt. Kötelez, hogy meggyászoljuk azokat, akiktől a végtisztességet is megtagadták, akiknek a nevét szándékosan ki akarták törölni az emlékezetünkből. Emlékeznünk kell tehát rájuk, hogy áldozatuk ne legyen hiábavaló, hogy figyelmeztető jellé nemesedjen. Tudnunk kell és tudatosítanunk kell, hogy az önkény mennyi hőst szült! Ezért kell sokkal többet beszélnünk a hőseinkről, mert nem beszélünk róluk eleget. Pedig olyan sokkal tartozunk nekik! Nekik köszönhetjük a szabadságunkat, az önbizalmunkat. Mert ők voltak azok, akik kockára tették a szabadságukat, a biztonságukat, az életüket, azért hogy megvédjék szabadságunkat, közös értékeinket, mindazt, amik vagyunk és lenni akarunk. Hogy hazánk megmaradjon.  És a miénk maradjon.”

Tisztelt Jelenlévők!

Bizony a diktatúra Csurgót és környékét sem kímélte. Néhányuknak biztosan ismerősen csengenek a nevek, ha most említek néhány csurgói kitelepítettet: Duics Pál és családja, Bosznai János és családja, Gyuricsány Gyula, Horváth József és családja, dr. Aigner Géza állatorvos és családja, Kiss Lajos és neje, Dr. Balázs Rudolf ügyvéd, Beák Ferenc és neje, Rózsás Sándor és neje, Kovács József és neje, dr. Albert József ügyvéd és neje, Bata Ferenc és családja, Győrfi Kálmán és családja, Farnadi
János és neje, Löczi József és családja, Ráskó István,Fekete Sándor és neje, Fekete István és családja, Kiss Istvánné, Berkes József és családja, Ráskó József és családja, Pecsét József és családja, Füstös István és családja, Kósz József és családja.

Milyen embertelen volt a kitelepítés? Hogyan vitték el éjnek idején a gyanútlanul pihenő embereket?

Erről röviden Laczó József visszaemlékezéséből idézek, amelyet Novák István is lejegyzett,  köszönet érte neki és azért is, mert még sok más fontos igaz történetet írt meg az Ítélet nélkül, ártatlanul című könyvében. De Józsi bácsit még én is személyesen ismerhettem és nekem is többször beszélt az átélt borzalmakról.

„Május első napjaiban, valamelyik éjszaka , egy óra tájban lábdobogásra ébredtünk fel, erősen rázták és verték az ajtókat.

A lakásba ÁVH-sok tódultak be, a sarokba lökdöstek és megmotoztak. Utána felolvasták a kitelepítési parancsot, amely vonatkozott Laczó Józsefre, Laczó Józsefnére, ifj. Laczó Józsefre, aki 3 és féléves volt, és Laczó Anna kétéves kiskorúra.

Kaptunk egy órát elpakolni, mindazt, amit engedélyeztek: ennivalót, takarót, ruhaneműt. Elmondták, hogy készüljünk úgy, hogy ide soha nem jöhetünk vissza. Az egy órát sem tartották be, a gyermekeinket sem engedték felöltöztetni. Azután autóba noszogattak bennünket a legdurvább hangnemben és a csurgói vasútállomásra hajtottak velünk. Ott állt a drótos vagon. Végre itt maradt időnk a gyermekeinket felöltöztetni. A vagon megtelt ismerősökkel. Más élelmünk nem volt, csak füstölt hús, mert a feleségem reggel készült volna kenyeret sütni. Minden csomagunk elfért egy lepedőben, egy dunyha és két vánkos. Úgy szállítottak bennünket, mint a marhákat. De ugyanígy embertelenül elszakították a gyermekeket a szüleiktől, Józsi bácsiék is csak másnap láthatták őket a Kecskés –tanyán. Ezeket a kemény szavakat mondta az őrsparancsnok a reggeli sorakozóban:

„ Magokat idehozták, magok innen soha meg nem szabadulnak. Magoknak nincs bíróság, sem hatóság csak az itteni rendőrség. Elvtárs szót nem használhatják, úrnak egymást nem szólíthatják. Magoknak jogaik nincsenek. Csak kötelességeik, csak dolgozni, dolgozni, dolgozni!”

Vége lett Józsi bácsiék számára a rémálomnak, ők azon szerencsés családok egyike volt, akik élve hazakerültek, de sokszor álmodtak még rosszat a kitelepítés hatására.

Sőt jó ideig, amikor elengedték őket a sok szenvedés után, még akkor sem volt nyugalmuk, nem térhettek vissza Iharosberénybe jó darabig a saját otthonukban, hanem Vas megyében telepedtek le. Ha látni kívánták szülőfalujukat, csak titokban, kerülő úton mehettek haza. Egy alkalommal a vasvári rendőrségen kért beutazási engedélyt a határsávba. Három napra meg is kapta, de ezt Iharosberényben elvették tőle, és rendőrrel kitoloncoltatták.

Véglegesen 1956. augusztus 20-án kerültek vissza otthonukba, Iharosberénybe.

De még számos ártatlan ember visszaemlékezéseiből idézhetnénk, és mindegyik azt sugallná felénk, hogy ítélet nélkül ártatlanul milyen sok ember esett testi és lelki áldozatául a kommunista diktatúrának.

Tisztelt Emlékezők!

Ma tehát emlékezünk a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre. Ezen a napon felidézzük mindazok emlékét, akik az erőszakrendszer áldozataivá váltak, családtagjaikra és szeretteikre, akiket a kommunista rezsim meghurcolt és  kiszolgáltatott.

És ezen a napon emelt fővel emlékezhetünk minderre, mert egy letűnt rendszer bűneit emlegetjük, amelyet a nemzet kitartása és a szabadság iránti olthatatlan vágya örökre eltemetett.

Mi tartsuk számon őket, hőseinket, az áldozatokat emlékeinkben, legyünk mindig minden körülmények között büszkék rájuk!

Hajtsunk ma fejet a kommunista diktatúra áldozatok emléke előtt!

Gyászoljuk meg az áldozatainkat újra és újra!

Emlékezzünk rájuk mindig emelt fővel és emlékeztessük rájuk utódainkat, és mi soha ne feledjünk!"

Az eseményről készült további fotókért látogasson el Facebook oldalunkra:

https://www.facebook.com/media/set/?vanity=varos.csurgo&set=a.6391616334206110

A napirendek anyaga megtekinthető ügyfélfogadási időben a Csurgói Közös Önkormányzati Hivatal (8840 Csurgó, Széchenyi tér 2.) Önkormányzati Irodájában, valamint az alábbi linkre kattintva érhetőek el: