A Magyar kupa szereplés óriási eredmény, Csurgón nagyon rég volt ehhez hasonló a női kézilabdában. Mennyire volt ez benne a pakliban, terveztetek ennyi kört a szezon elején?
Köszönjük. Rengeteg munka van emögött, a játékosok, a szakmai stáb és az elnökség részéről is. Igen, ez a sportsiker klubunk, de talán mondhatom, hogy Csurgó város sporttörténelmében is komoly mérfőldkő. Egészen 25 évet kell „visszautaznunk” az időben, az 1993/1994-es bajnoki szezonig, amikor az NB II-es Csurgó Konzol csapata tíz góllal győzte le az egy osztállyal feljebb szereplő Magyar Kábel csapatát. Ezzel sporttörténelmet írva, városunk történelmében először jutott be csurgói sportcsapat Magyarország legjobb 16 csapata közé a Magyar Kupában. Mint tudjuk, a történelem ismétli önmagát és hihetetlen, de pontosan 25 évvel később, szinte napra pontosan ugyanezt a sikert ismét elérte a Csurgói NKC csapata az idén veretlen, százszázalékos, egy osztállyal feljebb a bajnoki tabellát vezető Szekszárd együttese ellen. A sportban az egyik legszebb dolog talán, hogy bármi benne lehet a „pakliban”. Mi „tét nélkül” beneveztünk a Magyar Kupa küzdelmeibe, hogy minél több meccset játsszunk és fiatal csapatunk több meccsrutint szerezzen. A kupamérkőzések előtt már a bajnoki fordulókban is volt néhány előjele, hogy kezd összeérni együttesünk és harcosok módjára, képesek csapatként egymással és egymásért küzdeni a pályán, de bevallom őszintén az örök optimista és a „merjünk nagyot álmodni” hozzáállásunkkal sem számítottunk arra, hogy két NB I/B-s együttest is búcsúztatunk majd. Nagyon megérdemelték már a lányok a sikert, akik szívósan, makacs hittel, kitartó szorgalommal és mély alázattal augusztus eleje óta - először heti tíz, aztán heti öt-hét edzésen -, keményen edzenek és az eredmények nem azonnal jelentkeztek.
Hornyák Lajos edzőnk egyik klasszikus mondását idézem: „Gyerekek, a munka nem hazudik.” És tényleg nem. Csak azok tudják igazán honnan indultunk három és fél évvel ezelőtt - hogy a dél-dunántúli régió egyik legnagyobb múltú kézilabdacsapatát újjáépítsük -, akik akkor ott voltak. Sokan lenéznek és kinevetnek bennünket, azonban ezek a sikerek és eredmények méltó elégtételek számunkra. Irigyek és ellendrukkerek mindig vannak és lesznek is, de jó, hogy vannak, mert nélkülük nem tudnánk kihozni a maximális teljesítményt magunkból. Mi nem másokkal foglalkozunk, hanem saját céljaink felé haladunk és építjük álmainkat. Szent István királyunk intelmével élve:
„Semmi sem emel fel, csakis az alázat. Semmi sem taszít le, csakis a gőg..”
Ez klubunk egyik mottója is lehetne.
Szívből örülök sikerünknek és büszke vagyok az egész csapatra.
Több mérkőzés, több erőfeszítés a csapat részéről. Mennyire érezni ezeket a plusz mérkőzéseket, fejben, lábban?
Eddig heti egy mérkőzéshez voltak a „fejek” és a „lábak” hozzászokva, azonban a magyar kupameccsek hetein már heti két tétmeccset kellett lányainknak lejátszaniuk. Nem volt egyszerű, de megúsztuk ezeket a heteket sérülések nélkül, hála az inkább technikai, labdás és a regenerációt előtérbe helyező edzésmunkának. Egyenlőre úgy tűnik bírják női kéziseink a nagyobb terhelést, de mint minden sorozat egyszer ez is megszakad. Ők is emberből vannak, csak a gépek képesek monoton módon nagy terheléssel hibátlanul dolgozni.
A következő kör jutalomjáték lesz, az ellenfelet ismerve, a tisztes helytállás a cél. Mekkora az esélye a „csodának”?
Mondhatjuk a kézilabda ünnepének is, hiszen jelenleg hazánk negyedik legjobb csapata, az Érd látogat hozzánk hamarosan. Játékosaik között szerb, spanyol, francia, montenegrói és több magyar válogatott is játszik, nem beszélve bajnokok ligája győztesekről, olimpia bajnokokról és tucatnyi kupagyőztesről. Ilyen játékerőt képviselő női kézilabdacsapat nem mostanában játszott a csurgói női csapat ellen. A Magyar Kézilabda Szövetség irodájában múlt héten csütörtökön a Magyar Kupa negyedik fordulójának sorsolásakor épp az érdiek képviselője ült mellettem, aki kihúzott bennünket, ezt követően nekem sikerült kihúznom őket. Ezúttal így alakult. Azt gondolom a csodára mindig van esély, ha az egyik együttes nem kellő alázattal készül az ellenfélre és a mérkőzésre, képviseljen az bármilyen játékerőt is. A sporttörténelemben számtalan példa van arra, hogy „Dávid legyőzte Góliátot” vagyis kicsi, de lelkes játékosokból álló együttesek diadalmaskodtak komoly játékoskerettel rendelkező, nagy múltú, elbizakodott sztárklubok felett. Maradjunk egy friss példánál, a harmadosztályú Kozármisleny csapata három NB I-es labdarúgócsapatot ejtett ki a labdarúgó Magyar Kupa küzdelmeiből az elmúlt hetekben. Azt gondolom, a csodában mindig hinni kell, de szükséges, hogy tisztában legyünk a realitásokkal is és lépésről lépésre haladjunk a létrán felfelé. Véleményem szerint merni kell nagyot álmodni, de nem szabad elbízni magunkat. Úgy érzem a csurgói női kézilabda többszörösen nyert ezzel. Természetesen a tisztes helytállás a cél, emellett komoly reklám is egyesületünknek. Sokan nem is tudták, hogy létezünk, az ilyen sikerek hatására azonban lehet, hogy ő, vagy a kislánya elkezd majd nálunk kézilabdázni, mert épp egy ilyen mérkőzés váltja ki belőlük a kellő motivációt és a kézilabda szeretetét. Ha sok ilyet elérünk, akkor már megérte. Ezért dolgozunk.
Nem csak a kupában, hanem a bajnokságban is nagyon szép eredményeket értek el. Elégedett vagy? A tervekhez képest erőn felül teljesít a csapat?
Inkább hálás vagyok, mint elégedett. Az elégedettség elkényelmesít. Azt gondolom hálásnak kell lennünk mindenért, de egy „egészséges elégedetlenség” jó ha van bennünk, hiszen ez visz tovább minket a következő cél elérése felé. Jó érzéssel tölt el, hogy a befektetett emberi és anyagi erőforrások győztes meccsek formájában hozzáadott értéket adnak Csurgónak és sikerélményt a nálunk kézilabdázó néhány felnőtt és közel száz utánpótláskorú játékosnak, a jövő generációinak. Örömmel tölt el és hálás vagyok, hogy ennek alakításában részt vehetek. A sport és a kézilabda sok mindenre megtanítja az embert, melynek aztán számos előnyét élvezzük felnőtt életünk során. Megtanít küzdeni, csapatban dolgozni, az alázatra és arra is, hogy soha ne adjuk fel. Felnőtt csapatunk átlagéletkora körülbelül 18 év, ami egy nagyon fiatal csapatot jelent, ha így nézzük abszolút erőn felül teljesítünk. Van pár tapasztalt korábbi NB I és NB I/B osztályt megjárt játékosunk is, akik csapatunk húzóerői és példaképei a fiatalabb játékosok számára. Hosszú út áll még előttünk, lesznek szép sikereink és lesznek mélypontjaink, a fontos, hogy soha ne veszítsük el pozitív hitünket. Jó ütemben haladunk céljaink felé, de nem szeretnék semmit elkiabálni, még a bajnokság felénél sem járunk. Nyugtával szeretném dicsérni a napot.
Amennyiben továbbra is ilyen magas színvonalon játszotok, jövőre sokkal könnyebben mehet az építkezés. A mostani eredmények jó ajánló levelek lehetnek rutinosabb játékosok számára?
Ebben bízom én is. Az előző bajnoki szezonban a tavasz és a nyár folyamán számos tárgyalást kezdeményeztem kézilabda játékosokkal az ország különböző pontjain. Többen közülük ma csapatunkban játszanak, de nem mindenki. Nehéz úgy tárgyalni ha a korábban megkezdett munkának még nem voltak külső látható jelei, például a bajnoki tabellán vagy a Magyar Kupában. Vagy el hiszik a tárgyalópartnerek amit felvázol az ember, vagy nem. Tény, sokkal könnyebb úgy játékost igazolni ha vannak mögöttünk elért sikerek és eredmények. Remélem a következő tárgyalási körben még pozitívabban állnak majd klubunkhoz.
Mik a célok a szezon második felére? Vannak konkrét elvárások a csapattal szemben?
Azt gondolom nem szükséges ezt feltétlenül bajnoki helyezésben és pontokban meghatározni. A konkrét cél és elvárás, hogy a jelenlegi szériát és tempót tudjuk tartani. Amennyiben a sérülések elkerülnek bennünket, akkor erre minden esélyünk megvan. Ha ez sikerül, akkor a szezon végi értékelésen biztos vagyok benne, hogy mindannyian büszkék lehetünk a közösen elért sikerre.
„Amíg nincs belső ellenséged, a külső ellenség nem árthat neked.” – mondja egy afrikai közmondás. E szerint dolgozunk.
A folyamatos fejlődés ösztönzőleg hat a fiatalabb korosztályokra. Érezni ezt a szezon közben is, jönnek újak az utánpótlásba?
Abszolút így van. Csak a múlt héten igazoltunk le közel tíz új utánpótláskorú játékost, és már szinte a bajnokság felénél járunk. Tehát szezon közben is folyamatosan csatlakoznak hozzánk a kézilabdázni vágyó fiatalok. Pontosan ez volt a cél, hogy beindítsuk ezt a pozitív folyamatot, láncreakciót és a női utánpótlás kézilabda akadémiánk napról-napra bővüljön. Örömmel jelentem, hogy ettől a tanévtől megkezdtük az óvodákban is a labdás foglalalkozásokat négy, öt és hat éves gyermekekkel, így a lehető legkorábban igyekszünk megismertetni a gyermekekkel ezt az izgalmas sportágat. Minél többen űzik, annál népszerűbb lesz és annál több tehetséges játékost tudunk felnevelni. Épp ez az egész kézilabda akadémia rendszernek a lényege. Reményeink szerint tíz-tizenöt-húsz év múlva közülük lesz majd tucatnyi Csurgóról indult kézilabda válogatott és NB I-es játékos, hasonlóan Kovacsics Anikóhoz, Balogh Beatrixhez vagy Simics Judithoz.
Mennyire nehéz megoldani a „sportcsarnok kérdést”?
Mostanában ez „nagy kérdés” városunkban és sajnos néhány konfliktust elő is idéz a sportklubok között, bár ha néha nehezen is, de eddig sikerült mindent megbeszélni és megoldani. Azt szoktam mondani egyik szemünk sír ilyenkor, hogy ennyi csapat van ebben a kisvárosban, mert szinte nem férünk el. A másik szemünk ugyanakkor nevet, mert óriási dolog, hogy rengeteg női és férfi kézilabdacsapat, női és férfi labdarúgócsapat versenyez – nyílván a hely akkor gond, ha nincs városi sportcsarnok használatban, ha elkészül, akkor „helyre áll a rend”. Talán ez most az egyik legnehezebb megoldandó feladatunk, ennél már néha csak a „buszkérdés” nehezebb, a kevés busz és sok utánpótláskorú csapat miatt. Jelenleg a Sótonyi László Sportcsarnok felújításának második üteme zajlik. Felnőtt csapatunk és utánpótláscsapataink az Eötvös József Általános Iskola és a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium tornatermeiben edzenek, de edzőink kijárnak Berzencére is edzést tartani. Már ez is nagy dolog, hogy nem kell busszal utaztatni egy csapatot sem szomszédos településekre, hogy ott oldjuk meg az edzést. Ez rendkivül költséges megoldás volt klubunk számára a tavalyi bajnoki szezonban. Másik fő probléma, hogy mivel sok a csapat, sok a sportfelszerelés, sportkiegészítő is, melyek tárolása komoly gondot okoz. Bízunk benne, hogy mielőbb elkészül a XXI. századi igényeknek minden tekintetben megfelelő megújult városi sportcsarnokunk, kézis lányaink nagy örömére és hamarosan beköltözhetünk régi-új otthonunkba.
Folyamatos itthon edzés és mérkőzések mellett lehetne jobb eredményeket produkálni?
Biztosan lehetne, de talán nem ez áll a prioritási lista élén. Viszont tény, hogy minden csarnokban más minőségű és más jellegű sportpadló – parketta van. Az edzések során a láb és az izmok hozzászoknak egy adott típusú sportfelülethez és könnyen lehet, hogy a hétvégén a mérkőzésen egy teljesen más típusú sportpadló fogadja játékosainkat. Például öt napon keresztül parkettán edzenek és hétvégén sportpadló van vagy fordítva. Ez megerőlteti az izmokat és nagyban növeli a sérülésveszélyt. A stabilitás mindig jó, így e téren is biztosan jobb eredményeket lehetne úgy produkálni. De nem panaszkodunk, tesszük a dolgunkat, az adott lehetőségekből igyekszünk kihozni a maximumot.
Köszönöm szépen a lehetőséget a Csurgói Női Kézilabda Club nevében!
Ferletyák Márk
