2018 augusztus 4-6-a között került megrendezésre a IV. Csurgói Női Kézilabdatábor a Csurgói Női Kézilabda Club szervezésével, 6 és 11 éves kor közötti lányok számára. A táborba vendégül hívták Harsányi Gergely 172-szeres magyar válogatott kézilabdázót, aki örömmel tett eleget a felkérésnek és jött el Csurgóra. Élményeiről és tapasztalatiról mesélt a tábor végén.

Meséld el a tapasztalataidat kérlek, mit gondolsz Csurgóról, hogy érzed magad nálunk?
- Én Csurgóra mindig ellenfélként jöttem, hiszen több mint 20 évig kézilabdáztam, ebből 8 és fél évet Tatabányán. Gyakorlatilag az egyik legnagyobb ellenfelünk folyamatosan Csurgó volt, rengetegszer játszottunk bronzmérkőzést velük és nagyon nagy csatákat vívtunk. Egyrészt nagy élmény volt idejönni, másrészt nagy harcok vártak ránk és jó azt látni, hogy egy ilyen kis városban az ország szélén egy ilyen ütőképes csapatot tudtak összerakni, hiszen most már tényleg elmondható, hogy Csurgó egy kézilabda fellegvár lett. Rendkívül erős a férfi csapata, és szépen fejlődik a női ága is. Nagyon jó egyébként, hogy a női és a férfi vonal együtt erősödik.
Most pedig a Molnár Feca, jó barátom meghívására érkeztem a gyerekekhez kézilabdatáborba. Nagyon jól éreztem magam, aranyos, csillogó szemű gyerekek vártak, akikkel együtt is játszottunk picit, utána beszélgettünk is kicsit. Nagyon kedves volt a fogadtatás. Jó érzés volt nem ellenfélként, hanem barátként idejönni.

Izgatottan figyelték a gyerekek Harsányi Gergely szavait

Mit gondolsz a kézilabdatáborról, mennyiben járul hozzá ahhoz, hogy a gyerekek megszeressék ezt a sportot és versenyszerűen űzhessék?
- Ez mindenképpen egy nagyon jó kezdeményezés, hiszen ezek a táborok lehetőséget adnak a gyerekeknek, hogy a szabadidejüket nagyon hasznosan töltsék és megismerkedjenek a sporttal. Nem csak a kézilabdára gondolok, lehet ez bármilyen sport, mindenképpen hasznos, hiszen a gyerekek játékos keretek között ismerhetik meg az adott sportágat. Csurgón már 4. éve van ez a kézilabdatábor és nagy érdeklődés, hiszen rengeteg gyerek vett részt rajta. Ez nem olyan, mint az iskolában egy kötelező testnevelés óra, vagy egy kötelező edzés, hanem sokkal felszabadultabban tudnak játszani. Fontos, hogy ilyen jó edzőkkel tudnak együtt játszani, mint a Fecó és a Tündi, hiszen szakmailag is egy olyan pluszt kapnak a gyerekek, amit magukkal tudnak vinni majd, ha ezt a sportágat versenyszerűen szeretnék űzni.

Hogy fogadtak a gyerekek? Milyen érzés volt köztük lenni, és milyen élményekkel térsz haza?
- Nagyon kedvesek voltak, sokkal fiatalabbak nálam és nem tudom, hogy mindenki ismer-e, de hamar befogadtak és ez a sportnak egy sajátossága, hogy beálltunk a játékba és gyakorlatilag azonnal csapattársak lettünk. Nagyon jó volt átélni, hogy ennyire befogadóak voltak. Végül döntetlen lett a játék, mert nagyon boldog volt mind két csapat, a Fecó ellenfél volt és mi is kitudtunk egyezni egy baráti döntetlenben. Visszatérve a gyerekekre, nagyon barátságosak voltak és ők készültek arra, hogy érkezek, külön kérdéseik voltak felírva papírra, tehát nagyon jó érzés volt és megtisztelő is egyben. A kérdéseik alapján pedig arra következtetek, hogy tényleg érdekli őket a sportág, hogy hogyan lehet eljutni magasabb színvonalra, hogyan lesz valamiből eredmény, ki az én példaképem és ők is elmondták, hogy nekik ki a példaképük. Nem meglepő, hogy legtöbben Görbicz Anitát említették.

Harsányi Gergely 172-szeres magyar válogatott kézilabdázó és Szászfalvi Bence a CSNKC ügyvezető elnöke

Mit gondolsz szakmai szemmel nézve a gyerekekről, mint utánpótlásról? Van bennük akkora lendület, akarat, illetve kitartás, hogy életvitelszerűen űzzék a kézilabdát?
- Ez nagyon sok mindentől függ. Úgy gondolom, hogy minden feltétel adott ahhoz,hogy megszeressék ezt a sportot, hiszen nagyon jó edzők dolgoznak velük és nagyon játékos gyakorlatokat mutatnak nekik. Azt láttam rajtuk, hogy örömmel fáradtak el, élvezték a játékot. Tehát azt gondolom, hogy nagyon jó úton vannak. Azt, hogy ők folyamatosan fent tudják-e tartani magukban, (például azt, hogy Görbicz Anita a példaképük, ami végig sokat fog nekik jelenteni) amikor majd kiállnak mérkőzésre ahol testközelből megláthatják, hogy milyen több ezer ember előtt játszani, és átveszik ezeket az érzéseket, ez mind-mind hatással lesz majd rájuk. Ha ezek összeadódnak, akkor biztos vagyok benne, hogy a sportág mellett tarthatóak, ha a fejlődésükhöz minden háttér adott és ők tudnak játszani. Márpedig itt Csurgón minden adott és már egész fiatal kortól kezdve tudnak velük foglalkozni és ott van előttük a cél, hogy van felnőtt csapat, ahova majd bekerülhetnek. Tehát minden adott ahhoz, hogy ők megmaradjanak a sportágnak. Illetve fontos megemlíteni azt is, hogy tényleg olyan gyerekek gyűltek itt össze, akik szeretnék kipróbálni a kézilabdát és önszántukból jöttek el erre a táborra. Ennek pedig még nagyobb megtartó ereje van.

Molnár Ferenc vezetőedző, szakmai igazgató /CSNKC/, Harsányi Gergely és Szabó Tünde másodedző (felnőtt), utánpótlásedző (ifi,serdülő,U8)/CSNKC/

Mennyire volt nehéz megoldanod, hogy itt lehess? Sok ilyen jellegű megkeresésed van?
- Azt gondolom, hogy nagyon jóleső érzés minden sportolónak, ha ilyen jellegű felkérést kap, nekem különösen, hiszen nekem is van két gyerekem, édesanyám tanítónő volt és nagyon szeretek gyerekek között lenni. Tehát a lehetőségeimhez mérten igyekszem ezeknek a felkéréseknek eleget tenni. Pályafutásom alatt nagyon sokszor volt ilyen, az élsportot ugyan befejeztem már, de remélem, hogy lesz még sok ilyen lehetőség.
Nagyon jó érzés amikor mosolygó szemekkel érdeklődnek, és hetek múltával is jó érzés visszaemlékezni, jó tudni, hogy pozitív hatással voltam a gyerekekre. Szóval emiatt is próbáltam ennek a felkérésnek is eleget tenni, másrészt pedig amiatt, mert Molnár Fecó a legjobb barátom és nyilván még fontosabb volt, hogy az ő munkáját, illetve a tábor többi szervezőjének a munkáját is megtiszteljem azzal, hogy eljövök. Nagyon jól esett a meghívás.

Nagyon örülnénk neki, ha jövőre is eljönnél, de gondolom, hogy a mai nap folyamán ezt már sokan mondták neked.
- Igen, ha lesz meghívás, akkor nagyon szívesen.

FZS

Az egymást követő második - összesítésben a negyedik - szezonját játszotta a másodosztályban - NBI/B - a Csurgói Női Kézilabda Club. A klub stabil jogi és anyagi helyzet mellett biztosít lehetőséget játékosainak, edzőinek továbbá nagy hangsúlyt fektet az utánpótlásnevelésre is. A CSNKC mára egy egységes, célokat és lehetőségeket nyújtani tudó sportszervezetté formálódott. Szászfalvi Bencével, a Csurgói Női Kézilabda Club ügyvezető elnökével beszélgettünk.

Hosszú idő után a tavalyi szezont követően ismét a másodosztályban szerepelt a csapat. Ez mindenképpen sikertörténet városunk elhelyezkedését és lakosságszámát figyelembe véve. Milyennek értékeled az elmúlt szezont?

SzB: Köszönöm az elismerő szavakat a klub minden munkatársa és játékosa nevében. Nehéz év volt ez is, de jóval sikeresebb volt mint a 2016/2017-es bajnoki szezon. Rengeteget tanultunk ismét. A fejlődés egyértelműen látható, ötször annyi bajnoki pontot szereztünk mint egy évvel korábban és négy-öt mérkőzésen is az utolsó néhány percen múlt, hogy nem gyűjtöttünk jóval több pontot, valamint pechesek voltunk, komoly sérülések nehezítették a szakmai munkát, még eredményesebben szerepelhettünk volna ezek nélkül. Azt látni kell mindenkinek, hogy egy Budapesttől 235 km-re fekvő 5400 lelkes kisvárosnak nem ugyanolyanok a lehetőségei, mint versenytársainknak egy mai Budapest- és nagyvárosközpontú kézilabdavilágban. Mondom ezt még úgy is, hogy az „NBI-es körülmények” amiket játékosainknak, edzőinknek és csapatainknak biztosítunk, országos viszonylatban is kiemelkedők. Ha csupán a kézilabda és az ahhoz kapcsolódó sportlétesítményeket, sportfelszereléseket, technikai hátteret nézzük, akkor azt gondolom – főleg városunk méretéhez képest -, egyedülálló amit tudunk biztosítani. Azonban egy országos nevű szakvezető vagy játékos Csurgóra szerződtetésénél sok egyéb tényező is komoly szerepet játszik a döntésükben. Városunk földrajzi elhelyezkedése, Budapesttől való távolsága, városunk mérete, főiskolai, egyetemi tanulási lehetőségei – ezek olyan dolgok, melyekről kijelenthetjük: ezeken nem tudunk változtatni. Minden feltétel és körülmény, ami ezeken kívül esik ott országos szinten is a maximumot nyújtja az idén fennállásának 41. születésnapját ünneplő Csurgói Női Kézilabda Club.

Milyen új kihívásokat jelentett a másodosztályban szereplés a klub vezetősége számára?

SzB: Azt látnia kell mindenkinek, hogy évről évre szigorúbb és nehezebb elvárásoknak és előírásoknak kell megfelelnie egy másodosztályban szereplő klubnak. Ilyen feltételek például,hogy kötelezően szerepeltetni kell egy serdülő csapatot, csapatorvossal kell a klubnak rendelkeznie, aki minden hazai felnőtt mérkőzésen jelen van, sportmasszőrt valamint gyógytornászt is kötelezően alkalmaznunk kell, a sportlétesítményünknek meg kell felelnie a szigorú előírásoknak, biztonsági őrző-védő céggel kell lebonyolítani a hazai mérkőzéseket, videófelvételt kell készíteni a hazai bajnoki mérkőzésekről melyet néhány napon belül fel kell tölteni a Magyar Kézilabda Szövetség online rendszerébe, ezekből is látszik, hogy komoly anyagi, technikai és személyi háttér szükséges a stabil klubműködéshez. Ezeken felül a legfőbb kihívás annak az öt-hét minőségi játékosnak a Csurgóra igazolása, akik helyt állnak a másodosztály egyre erősödő kézilabda mérkőzésein. Tekintve, hogy ebben a bajnoki osztályban főváros környéki csapatok, Nemzeti Kézilabda Akadémia (NEKA) csapata, egyetemi városok csapatai is versenyeznek komoly kitartás és türelem kell egy-egy minőségi játékos leigazolásához. S bár a körülmények terén a top csapatok között vagyunk, Budapesttől való távolságunk miatt sok játékos ejt minket. A kézilabdában ha kimarad néhány év egy klub életében, amikor alsóbb osztályban szerepel akkor elfelejt és „leír” a szakma. Klubunk az 1994/1995-ös és az 1995/1996-os bajnoki évadokban szerepelt legutóbb a másodosztályban, most 2016 óta két éve ismét. 21 év kihagyás nagy idő. Idő kell amíg megszoknak és elfogadnak minket újra, nem csak a versenytársak, hanem a játékvezetők és a Magyar Kézilabda Szövetség is. Vannak olyan csapatok akik tizenöt-húsz éve ebben a bajnokságban játszanak, nekik „bérelt helyük” van. Felértékelődik egyre inkább a sportdiplomácia szerepe is, melyre már kiemelt hangsúlyt fektetünk. Csurgóra „fentről” csak sajnálóan legyintenek – közben sokan nem tudják az itteni körülményeket és az itt folyó szakmai és utánpótlásnevelő munka minőségét -, bár az utóbbi időben egyre inkább bekerülünk a vérkeringésbe országosan is. Csurgónak mindig pluszt és extrát kell nyújtani, hogy mi legyünk a „befutók”. Ezen dolgozunk gőzerővel.

Az elmúlt két szezon után mennyit változott a klub megítélése a városban?

SzB: Úgy érzem ez egy összetett dolog, melynek megítélése „se nem fekete se nem fehér”. Azt gondolom amikor megítélünk valakit vagy valamit, elsősorban a munkája és az elért teljesítménye alapján kell ezt megtennünk. Mit tett le az asztalra? Honnan indult amikor elkezdte a munkát és mi lett az eredménye? Nézzük meg mi történt klubunk életében. Egy 5400 lelkes somogyi kisvárosban közel a nulláról sikerült munkatársaimmal felépíteni egy hét csapatot stabilan működtető és versenyeztető sportegyesületet, mely egyesület 2011-ben még a legalsóbb negyedosztály ötödik helyén állt egy felnőtt csapattal, egy edzővel és a szezon végén a megszűnés szélére került. Jelenleg második szezonunkat töltöttük a másodosztályban, felnőtt csapattal együtt hét csapatot versenyeztetünk és jövőre öt-hat edzővel dolgozunk együtt. Sikerült két bajnoki osztályt lépni felfelé negyedosztályból a másodosztályba és ezalatt felépíteni a klubot szervezetileg, anyagilag, és technikailag. Hangsúlyoznám még, hogy közel hat éve sikeresen beadjuk TAO pályázatunkat, melynek komoly segítséget jelentett klunk épülésében és növekedésében – itt hozzátenném, hogy elképesztő mértékű munka ennek a menedzselése és elszámolása, de kollégáim áldozatos munkájával ezt az akadályt is sikeresen vesszük. Ingyenesen biztosítjuk a női kézilabda képzést mindenkinek aki kézilabdázni vágyik. Csurgó minden általános iskolájában jelen vagyunk, és a környező falvak települések közül is egyre több helyen. Az egész csurgói járásban és még azon is túl egy jól működő és hatékonyan megszervezett professzionális utánpótlás kézilabdaakadémia felépítésén és üzemeltetésén dolgozunk és szépen haladunk, évről évre jelentősen emelkedik utánpótlásjátékosaink száma. Négy éve elkezdtük az utánpótlásban Csurgói NKC női nyári kézilabdatáborainkat, melyek óriási sikerel zajlanak, nagyon szeretik szülők és gyermekek egyaránt. Idén is várunk minden 8-14 évest aki szereti a kézilabdát! Akik csupán annyit látnak, hogy a másodosztályban tavaly tizennegyedikek lettünk, idén pedig tizenkettedikek, ők nem biztos, hogy teljesen követték és tájékozódtak klubunk életéről és fejlődéséről az elmúlt hat évben. Bízom benne jelentősen nőtt azok száma a városban, akik elismerik közös eredményeinket és munkánkat, illetve látják, hogy immár adott a lehetőség Csurgón is minden lány számára, aki sikeres sportoló (kézilabdázó) szeretne lenni.

A szezon során többször is volt változás a játékos keretben. Mennyire nehéz új és főleg megfelelő játékosokat találni, valamint Csurgón tartani?

SzB: Ahogy az első kérdésre adott válaszomban is hangsúlyoztam ez okozza talán jelenleg a legnagyobb nehézséget, de egyre inkább könnyebb úgy látom. Évről évre fejlődünk, klubunk jó híre megy az egész országban és aztán mindig összeérnek a szálak és „beérik a gyümölcs”. Sokat tárgyalok az ország szinte minden területén és ha türelmesek vagyunk szépen be fog ez a munka érni. Most már ott tartunk, hogy az ország másik végéből bejelentkeznek játékosok, hogy hallották, hogy itt nagyon jók a feltételek, itt szeretnék folytatni a kézilabdát. Aki ismeri kicsit ezt a világot az tudja, hogy az mindenképp nagyon pozitív a klubunkra nézve, hiszen általában klubok keresik a játékosokat és nem fordítva. Az tény, hogy jelenleg felnőtt csapatunk átlagéletkora nagyon fiatal, átlagéletkoruk 18-20 év között van valahol. Ez egyrészről jó hír, hiszen a mai világ kézilabda trendje is a huszonéves korosztály irányába mutat. Azonban tudni kell, hogy az ennyi idős fiatal játékosok még nem igazán tudják mit szeretnének az életben. Sokuknak hetente más gondolata van személyes jövőjéről. Egyik héten tanulna a felsőoktatásban, másik héten dolgozna, harmadik héten egyiket se. Aztán lesz egy társa aki épp külföldre megy dolgozni, a játékos pedig itt hagyna csapot papot és menne utána vele külföldre. Ilyen élethelyzetek vannak folyamatosan,amelyekkel bajnoki szezonban szembe kell néznünk. Amikor megegyezünk egy évre egy játékossal, a játékos pár hét vagy holnap múlva már teljesen más szeretne csinálni. Nem igazán tudják manapság a fiatalok mit is szeretnének, így sokszor elég nehéz betartatni velük, hogy ők egy évre elköteleződtek és aláírtak hozzánk. Szinte hetente változtatják korábbi döntéseiket. Többek között ezért is változtattuk meg igazolási stratégiánkat, hogy háröm-öt tapasztalt, rutinos NBI-et is megjárt idősebb játékos nélkül, csupán csak fiatalokkal, nem tudunk előrébb lépni. Amint ideérkezik pár rutinos játékos mellettük a mostani fiataljainkkal kiegészülve csapatunk teljesen más teljesítményt fog mutatni. Mindenkinek azt szoktam mondani, egy kisebb csapatban sokkal könnyebb kitűnni mint egy nagy csapat kispadján. Adjon az életéből egy évet Csurgónak és jövőre négy-hat ajánlat közül fog válogatni. Ez be is igazolódott, jó pár tavalyi igazolásunk tekintetében is. A csurgói játékosokat előszeretettel keresik meg más klubok, ahelyett, hogy ők is hasonlóan hozzánk, országosan dolgoznának és tárgyalnának a játékosokkal rengeteg munkát befektetve. Végülis a legkönnyebb és legegyszerűbb dolog a szomszédos városból vagy megyéből csábítgatni a csurgói játékosokat, de ezt már megszoktuk, ennek a szomszédvári átcsábítgatásnak is két évtizedes „hagyománya van”. Nem szeretném ezt minősíteni.

Mennyire tud megélhetést biztosítani a játékosok számára a kézilabdázás?

SzB: Minden játékossal akivel tárgyalunk, a tárgyalás során első kérdések között szerepel, hogy szeretne-e kézilabdán kívül tanulni vagy dolgozni. Mi ajánlatunk elkészítésekor egy játékosnak mindig egy kész csomagot adunk. Ez azt jelenti, hogy lakhatás, menüebéd, sportuszoda és szaunavilág használat, VIP sportbiztosítás – sérülés esetén kiemelt ellátásban legyen részük és bizonyos esetben még anyagi kártérítést is kapjanak -, autóhasználat, legmagasabb minőségű Hummel felszerelés használata, munkahely és iskola ügyintézés is mind ajánlatunk részét képezi. Néhány esetben előfordult, hogy a játékos társának is segítettünk munkahely ügyintézésben, így ez sem lehet ellenérv a Csurgóra igazolással szemben. Sok klubnál mondanak egy összeget és magára hagyják a játékost. Neki kell lakást keresnie, étkezéséről gondoskodnia, munkahelyet és iskolát intéznie, esetleg a társának is munkahelyet találnia. Ebben (is) mások vagyunk, mint más sportegyesületek. Amelyik játékosunk jelzi, hogy dolgozna vagy/és tanulna mindegyikben megoldást találunk úgy, hogy Csurgón a munkahely kérdése sem túl egyszerű. A játékost Csurgón soha nem hagyjuk magára. Mindig fordulhat hozzánk segítségért munkahely, iskola és bármilyen ügyben. Eddig mindig sikerült megoldani és hiszem azt, hogy ezután is fog.

Miért érdemes Csurgón kézilabdázni? Mivel lehet motiválni?

SzB: Ez egy nagyon összetett kérdés. Attól függ kit. Ez minden korú és minőségű játékosnál más. Általánosságban tudni kell a fiatal huszonéves „játékosok világáról”, hogy 90%-ban mindenki egy osztállyal felette szeretne játszani, mint amelyik osztályba neki a tehetsége, szorgalma és teljesítménye alapján reálisan szerepelnie kellene. Ebből fakadóan akiket NBI/B osztályra szeretnék ideigazolni és az osztálynak megfelelő teljesítményt képesek nyújtani, szinte kivétel nélkül NBI-be vágyakoznak folyamatosan. Az nem számít, hogy végigcsinált már két-három NBI-es szezont ahol a kispadon ült, nem játszatták öt percnél többet egy bajnokságban és folyamatosan hitegették és ígérgettek neki. Aztán szép lassan elmegy emiatt a kedve a kézilabdától és 24-28 évesen kiégve és kudarcokkal megélve abbahagyja a kézilabdát. Úgy gondolom ez a jelenség teszi az egyik legnagyobb kárt a mai magyar kézilabdának. Tehetségek száz számra hagyják abba ezért a sportot, közben mi Csurgón tárt karokkal várnánk őket kiemelkedő feltételekkel, de addigra „összegyűlik náluk a számla” a nagy klubok ígéreteivel és meg se akar hallgatni minket. Közben nevelőedzők és edzők és ő maga is tizenenöt évet belefektetett a képzésébe, hibáinak kijavításába és tudásának és gyorsaságának fejlesztésébe. A fiatal nagy kluboktól érkező sportolót, aki kevés játéklehetőséget kapott felnőtt mérkőzésen, játéklehetőséggel, kiemelt feltételekkel lehet motiválni. Fő mottóm: „Egy évet ha adsz az életedből Csurgónak, játszol sokat, visszanyered az önbizalmadat, lősz négy-hat gólt egy mérkőzésen és jövőre számos ajánlatod lesz nagyobb kluboktól is.” Azt gondolom ez lenne a helyes gondolkodás az ő szemszögükből. Egy idősebb, tapasztalt játékosnál első motiváció sok esetben a feltételeken és az edző személyén túl a pénz. De ez nem meglepő hiszen szeretné vagy elkezdeni a családi életét, vagy pedig stabilizálni azt és ehhez pénz szükséges. Igazából függetlenül, attól melyik típusú játékossal tárgyalunk igyekszünk az ő szemszögéből nézni a saját ajánlatunkat és úgy kialakítani, hogy biztosan megegyezzünk. Azt még szeretném elmondani, hogy aki Csurgóra igazol egy családba jön. A nagy klubok élete egy „gyár”, egy „üzem” és túl személytelen. Sok ember, sok játékos, sok ígéret és kis játéklehetőség, kis pénzzel (!). Nálunk egy családba érkezik a játékos és haza érkezik. Teljesen másképp van kezelve pályán is és pályán kívül is mint egy nagyvárosi csapatnál. Itt kicsi de összetartó közösségbe csöppen az ideérkező kézilabdázó, de itt minden ő értük van. Nagy megbecsülésben van része annak, aki minőségi játékot produkál és lojális hozzánk.

Csurgó a kulturális és sport teljesítményén túl egyre erőssebben épít a turizmusra is. A város történetének egyik legnagyobb beruházásaként egy sport és turisztikai komplexum valósul meg. Milyen lehetőséget nyújt ez a CSNKC számára?

SzB: Ez egy olyan lehetőség egy kisváros életében, ami talán kétszáz évente egyszer adatik meg. A tavaly átadott sportuszoda és szaunavilág, a jelenleg épülő városi termálfürdő illetve a hamarosan megépülésre kerülő négycsillagos sporthotel egy nagyon modern sport és turisztikai komplexum lesz, mely kiemelkedő hatással lehet a Csurgói NKC lehetőségeinek bővítésére is, azon túl hogy városunk, illetve járásunk munkahelylehetőségeit, országos hírét és gazdasági lehetőségeit – például ingatlanpiac, vendéglátás -, nagy mértékben pozitív irányban fogja bőviteni. Klubunk szempontjából mindenképp csábítóan fog hatni egy játékossal való tárgyalás során e komplexum megléte, illetve szinte egybeépülése a városi sportcsarnokunkkal. Játékosaink edzések és mérkőzések előtt és után élvezhetik a termálfürdőt, uszodát és a szaunavilágot, masszázsokat. Minden adott lesz teljeskörűen a regenerációjukhoz és ahhoz, hogy élvezzék a Csurgón eltöltött évet, éveket. Arról nem is beszélve, hogy hamarosan négy teljesértékű kézilabdálya lesz városunknak, ami még sokszor megyeszékhelyeken is példátlan. Így nem okoz majd gondot egy több napos nemzetközi kézilabdatorna megrendezése sem, hiszen párhuzamosan zajlódhatnak a mérkőzések a kézilabdapályákon. Nem biztos, hogy tudok mondani Magyarországon kézilabda téren még egy várost, ahol ez a komplexum így egyben elérhető és élvezhető lesz. Ha ehhez hozzávesszük a reményeink szerint év végén átadásra kerülő Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium vadonatúj sportcsarnokát is és a néhány éve átadott modern járóbeteg szakellátó központot – mely néhány percre van gyalog a városi sportcsarnoktól -, akkor egy kis csurgói csodáról beszélhetünk. Sportrekreáció, termálfürdő versenyuszodával és szaunavilággal és négycsillagos hotellel, 21. századi sportcsarnok, a legmodernebb orvosi szobával és konditeremmel, rekortán futópályával, néhány éves egészségügyi ellátóközpont azonnali orvosi ellátással. Hol van ilyen még az országban?

Az utánpótlásra építitek a jövőt. Egészen kiskortól be lehet kapcsolódni a CSNKC életébe. Több éves tapasztalatotok van már ezzel kapcsolatban. Hol tart a csurgói utánpótlás nevelés?

SzB: Az utánpótlásnevelés egy nagyon komoly türelmet és kitartást igénylő hosszútávú munka. Egy kártyavár építéséhez tudnám hasonlítani. Évről évre rakosgatjuk egymásra a kártyáinkat és építjük fel klubunknak azt az akadémiáját, mely hosszú időre stabilan megoldja és ellátja hét jelenlegi csapatunkat játékosokkal. Németországban, Franciaországban, Dániában, Norvégiában ennek több évtizedes múltra visszatekintő hagyománya van, így ott a minta előttünk is. Kulcsszerepe van az utánpótlás akadémiánk felépítésében TAO pályázatunknak, mely nélkül sok csapathoz hasonlóan az országban, mi sem tudnánk ezt megvalósítani. Nagyon örülök, hogy már öt edzőnek adhatunk munkát a következő szezonban. Jövőre teljesen átalakítjuk az utánpótlás rendszerünket, eddig sajnos a klub szervezetépítése és technikai hátterének megteremtése minden energiánkat felemésztette. Szakmai igazgatót fogunk kinevezni, aki összefogja, segíti és ellenőrzi edzőink szakmai munkáját, elmegy utánpótlásedzéseinkre ahol megfigyeli az ott végzett szakmai munkát, edzőinktől edzésterveket kér és mindenben támogatja őket. Két újabb településen megkezdjük a kézilabda képzéseinket, ezáltal még több utánpótláskorú játékost taníthatunk meg a kézilabdázás alapjaira. Terveink között szerepel ifjúsági csapatunkat megyei felnőtt mezőnyben elindítani, ezzel is elősegítve, hogy minél több versenylehetőséghez juthassanak. Másik fő szervezési elvünk, hogy korosztályonként több csapatot is tudjunk indítani és legyen egy un. haladó és egy kezdő csapat is azonos korosztályban. Sokszor tapasztaljuk, hogy 11-12 évesen szeretné valaki elkezdeni a kézilabdát, viszont a jelenlegi U13-as csapatunk játékosai már több éve űzik ezt a sportot, így számukra is lehetőséget teremtünk egy un. kezdő csapat edzéseivel és versenyeztetésével és később innen a tehetségesebbek a haladó csapatba csatlakozhatnak. Csurgóra szeretnénk hozni a „Suli-kézi” és az „Ovi-kézi” országos sportprogramokat ezáltal bekerülünk még inkább az ország kézilabda vérkeringésébe illetve már óvodában is képezni fogjuk a nagycsoportos lányokat a kézilabda alapjaira, ezek a képzések szeptembertől be is indulhatnak. Ehhez terveink között szerepel egy óvodai kézilabdapálya megépítése is Csurgón.

Hol tart most a Csurgói Női Kézilabda Club és milyen irányok, elképzelések vannak a jövőt illetően?

SzB: Komoly szervezeti növekedésen esett át klubunk, jelenleg tizenhárom embernek adunk stabilan munkát, de csak így vagyunk képesek ellátni klubunk építését és üzemeltetését. Úgyis mondhatjuk egy „mikrovállalkozásból” már „kisvállalkozás” lettünk. Évről-évre stabilan fejlődünk. Hat év alatt egy egy csapatos megyei osztályú sportegyesületből két bajnoki osztályt előre lépve hét csapatot versenyeztető másodosztályú klub lettünk. Véleményem szerint ez egy hatalmas eredmény. Hálás vagyok amiért olyan tenni akaró, szorgalmas és megbízható emberekkel dolgozhatok együtt klubunk elnökségében és a szakmai stábban is, akik elsősorban küldetésüknek tekintik ezt az építkezést és nem munkának. Itt szeretnék köszönetemet kifejezni az ő munkájukért is, hiszen tudjuk, hogy egy jó csapat nélkül egy szervezet sem képes fejlődni. Kiemelkedő köszönet annak a néhány vállalkozónak, aki úgy gondolta, hogy anyagi támogatásával jó célra áldoz és elősegíti e somogyi kisvárosban lakók sportlehetőségeinek és kitörési lehetőségeinek bővítését. Nélkülük nem sikerülhetett volna ide eljutnunk. Bízom benne, hogy sikerül a jövőben még komolyabb szakmai alapokra helyeznünk a csurgói női kézilabdát és méginkább emelhetjük képzésünk színvonalát és bővíthetjük klubunk játékosainak számát. A felnőtt csapattal középtávú célunk a stabil dobogós helyezés NBI/B osztályban, ehhez minden lehetőségünk adott, már csak a csapatnak kell összeállnia megfelelő minőségű játékosokkal. Szeretnénk strandkézilabda pályát is építeni a közeljövőben, hogy a női kézilabdaélet nyáron se álljon meg Csurgón. Ajtónk nyitva áll minden olyan fiatal vagy idősebb játékos előtt, akik hisznek a kemény munkában, a korrekt együttműködésben és együtt komoly sikereket érhetünk el.

A szülők, sportolni vágyók miként érhetnek el benneteket, hogy szerezhetnek a leggyorsabban információt a lehetőségekről?

SzB: Nagy figyelmet fordítunk a kommunikációra, a marketingre és a médialehetőségekre, hogy mindenkihez eljuthassanak klubunk életének hírei és lehetőségei. Honlapunk (www.csnkc.hu) Facebook oldalunk (www.facebook.com/csurgoinkc) – melyet több mint 3200-an követnek már, ez kiemelkedő szám -, valamint Instagram (csurgoinkc) oldalunk is mind-mind beszámol legfrissebb híreinkről. A jövőben egy média munkatársat szeretnénk félállásban ezek menedzselésére felvenni, így még naprakészebbek lehetünk. Weboldalunkon az oldal aljára lapozva találhatók klubunk emailes és telefonos elérhetőségei. Egy órán belül válaszolunk vagy visszahívjuk az érdeklődőt.

SZB

A Magyar kupa szereplés óriási eredmény, Csurgón nagyon rég volt ehhez hasonló a női kézilabdában. Mennyire volt ez benne a pakliban, terveztetek ennyi kört a szezon elején?
Köszönjük. Rengeteg munka van emögött, a játékosok, a szakmai stáb és az elnökség részéről is. Igen, ez a sportsiker klubunk, de talán mondhatom, hogy Csurgó város sporttörténelmében is komoly mérfőldkő. Egészen 25 évet kell „visszautaznunk” az időben, az 1993/1994-es bajnoki szezonig, amikor az NB II-es Csurgó Konzol csapata tíz góllal győzte le az egy osztállyal feljebb szereplő Magyar Kábel csapatát. Ezzel sporttörténelmet írva, városunk történelmében először jutott be csurgói sportcsapat Magyarország legjobb 16 csapata közé a Magyar Kupában. Mint tudjuk, a történelem ismétli önmagát és hihetetlen, de pontosan 25 évvel később, szinte napra pontosan ugyanezt a sikert ismét elérte a Csurgói NKC csapata az idén veretlen, százszázalékos, egy osztállyal feljebb a bajnoki tabellát vezető Szekszárd együttese ellen. A sportban az egyik legszebb dolog talán, hogy bármi benne lehet a „pakliban”. Mi „tét nélkül” beneveztünk a Magyar Kupa küzdelmeibe, hogy minél több meccset játsszunk és fiatal csapatunk több meccsrutint szerezzen. A kupamérkőzések előtt már a bajnoki fordulókban is volt néhány előjele, hogy kezd összeérni együttesünk és harcosok módjára, képesek csapatként egymással és egymásért küzdeni a pályán, de bevallom őszintén az örök optimista és a „merjünk nagyot álmodni” hozzáállásunkkal sem számítottunk arra, hogy két NB I/B-s együttest is búcsúztatunk majd. Nagyon megérdemelték már a lányok a sikert, akik szívósan, makacs hittel, kitartó szorgalommal és mély alázattal augusztus eleje óta - először heti tíz, aztán heti öt-hét edzésen -, keményen edzenek és az eredmények nem azonnal jelentkeztek.
Hornyák Lajos edzőnk egyik klasszikus mondását idézem: „Gyerekek, a munka nem hazudik.” És tényleg nem. Csak azok tudják igazán honnan indultunk három és fél évvel ezelőtt - hogy a dél-dunántúli régió egyik legnagyobb múltú kézilabdacsapatát újjáépítsük -, akik akkor ott voltak. Sokan lenéznek és kinevetnek bennünket, azonban ezek a sikerek és eredmények méltó elégtételek számunkra. Irigyek és ellendrukkerek mindig vannak és lesznek is, de jó, hogy vannak, mert nélkülük nem tudnánk kihozni a maximális teljesítményt magunkból. Mi nem másokkal foglalkozunk, hanem saját céljaink felé haladunk és építjük álmainkat. Szent István királyunk intelmével élve:
„Semmi sem emel fel, csakis az alázat. Semmi sem taszít le, csakis a gőg..”
Ez klubunk egyik mottója is lehetne.
Szívből örülök sikerünknek és büszke vagyok az egész csapatra.

Több mérkőzés, több erőfeszítés a csapat részéről. Mennyire érezni ezeket a plusz mérkőzéseket, fejben, lábban?
Eddig heti egy mérkőzéshez voltak a „fejek” és a „lábak” hozzászokva, azonban a magyar kupameccsek hetein már heti két tétmeccset kellett lányainknak lejátszaniuk. Nem volt egyszerű, de megúsztuk ezeket a heteket sérülések nélkül, hála az inkább technikai, labdás és a regenerációt előtérbe helyező edzésmunkának. Egyenlőre úgy tűnik bírják női kéziseink a nagyobb terhelést, de mint minden sorozat egyszer ez is megszakad. Ők is emberből vannak, csak a gépek képesek monoton módon nagy terheléssel hibátlanul dolgozni.

A következő kör jutalomjáték lesz, az ellenfelet ismerve, a tisztes helytállás a cél. Mekkora az esélye a „csodának”?
Mondhatjuk a kézilabda ünnepének is, hiszen jelenleg hazánk negyedik legjobb csapata, az Érd látogat hozzánk hamarosan. Játékosaik között szerb, spanyol, francia, montenegrói és több magyar válogatott is játszik, nem beszélve bajnokok ligája győztesekről, olimpia bajnokokról és tucatnyi kupagyőztesről. Ilyen játékerőt képviselő női kézilabdacsapat nem mostanában játszott a csurgói női csapat ellen. A Magyar Kézilabda Szövetség irodájában múlt héten csütörtökön a Magyar Kupa negyedik fordulójának sorsolásakor épp az érdiek képviselője ült mellettem, aki kihúzott bennünket, ezt követően nekem sikerült kihúznom őket. Ezúttal így alakult. Azt gondolom a csodára mindig van esély, ha az egyik együttes nem kellő alázattal készül az ellenfélre és a mérkőzésre, képviseljen az bármilyen játékerőt is. A sporttörténelemben számtalan példa van arra, hogy „Dávid legyőzte Góliátot” vagyis kicsi, de lelkes játékosokból álló együttesek diadalmaskodtak komoly játékoskerettel rendelkező, nagy múltú, elbizakodott sztárklubok felett. Maradjunk egy friss példánál, a harmadosztályú Kozármisleny csapata három NB I-es labdarúgócsapatot ejtett ki a labdarúgó Magyar Kupa küzdelmeiből az elmúlt hetekben. Azt gondolom, a csodában mindig hinni kell, de szükséges, hogy tisztában legyünk a realitásokkal is és lépésről lépésre haladjunk a létrán felfelé. Véleményem szerint merni kell nagyot álmodni, de nem szabad elbízni magunkat. Úgy érzem a csurgói női kézilabda többszörösen nyert ezzel. Természetesen a tisztes helytállás a cél, emellett komoly reklám is egyesületünknek. Sokan nem is tudták, hogy létezünk, az ilyen sikerek hatására azonban lehet, hogy ő, vagy a kislánya elkezd majd nálunk kézilabdázni, mert épp egy ilyen mérkőzés váltja ki belőlük a kellő motivációt és a kézilabda szeretetét. Ha sok ilyet elérünk, akkor már megérte. Ezért dolgozunk.

Nem csak a kupában, hanem a bajnokságban is nagyon szép eredményeket értek el. Elégedett vagy? A tervekhez képest erőn felül teljesít a csapat?
Inkább hálás vagyok, mint elégedett. Az elégedettség elkényelmesít. Azt gondolom hálásnak kell lennünk mindenért, de egy „egészséges elégedetlenség” jó ha van bennünk, hiszen ez visz tovább minket a következő cél elérése felé. Jó érzéssel tölt el, hogy a befektetett emberi és anyagi erőforrások győztes meccsek formájában hozzáadott értéket adnak Csurgónak és sikerélményt a nálunk kézilabdázó néhány felnőtt és közel száz utánpótláskorú játékosnak, a jövő generációinak. Örömmel tölt el és hálás vagyok, hogy ennek alakításában részt vehetek. A sport és a kézilabda sok mindenre megtanítja az embert, melynek aztán számos előnyét élvezzük felnőtt életünk során. Megtanít küzdeni, csapatban dolgozni, az alázatra és arra is, hogy soha ne adjuk fel. Felnőtt csapatunk átlagéletkora körülbelül 18 év, ami egy nagyon fiatal csapatot jelent, ha így nézzük abszolút erőn felül teljesítünk. Van pár tapasztalt korábbi NB I és NB I/B osztályt megjárt játékosunk is, akik csapatunk húzóerői és példaképei a fiatalabb játékosok számára. Hosszú út áll még előttünk, lesznek szép sikereink és lesznek mélypontjaink, a fontos, hogy soha ne veszítsük el pozitív hitünket. Jó ütemben haladunk céljaink felé, de nem szeretnék semmit elkiabálni, még a bajnokság felénél sem járunk. Nyugtával szeretném dicsérni a napot.

Amennyiben továbbra is ilyen magas színvonalon játszotok, jövőre sokkal könnyebben mehet az építkezés. A mostani eredmények jó ajánló levelek lehetnek rutinosabb játékosok számára?
Ebben bízom én is. Az előző bajnoki szezonban a tavasz és a nyár folyamán számos tárgyalást kezdeményeztem kézilabda játékosokkal az ország különböző pontjain. Többen közülük ma csapatunkban játszanak, de nem mindenki. Nehéz úgy tárgyalni ha a korábban megkezdett munkának még nem voltak külső látható jelei, például a bajnoki tabellán vagy a Magyar Kupában. Vagy el hiszik a tárgyalópartnerek amit felvázol az ember, vagy nem. Tény, sokkal könnyebb úgy játékost igazolni ha vannak mögöttünk elért sikerek és eredmények. Remélem a következő tárgyalási körben még pozitívabban állnak majd klubunkhoz.

Mik a célok a szezon második felére? Vannak konkrét elvárások a csapattal szemben?
Azt gondolom nem szükséges ezt feltétlenül bajnoki helyezésben és pontokban meghatározni. A konkrét cél és elvárás, hogy a jelenlegi szériát és tempót tudjuk tartani. Amennyiben a sérülések elkerülnek bennünket, akkor erre minden esélyünk megvan. Ha ez sikerül, akkor a szezon végi értékelésen biztos vagyok benne, hogy mindannyian büszkék lehetünk a közösen elért sikerre.
„Amíg nincs belső ellenséged, a külső ellenség nem árthat neked.” – mondja egy afrikai közmondás. E szerint dolgozunk.

A folyamatos fejlődés ösztönzőleg hat a fiatalabb korosztályokra. Érezni ezt a szezon közben is, jönnek újak az utánpótlásba?
Abszolút így van. Csak a múlt héten igazoltunk le közel tíz új utánpótláskorú játékost, és már szinte a bajnokság felénél járunk. Tehát szezon közben is folyamatosan csatlakoznak hozzánk a kézilabdázni vágyó fiatalok. Pontosan ez volt a cél, hogy beindítsuk ezt a pozitív folyamatot, láncreakciót és a női utánpótlás kézilabda akadémiánk napról-napra bővüljön. Örömmel jelentem, hogy ettől a tanévtől megkezdtük az óvodákban is a labdás foglalalkozásokat négy, öt és hat éves gyermekekkel, így a lehető legkorábban igyekszünk megismertetni a gyermekekkel ezt az izgalmas sportágat. Minél többen űzik, annál népszerűbb lesz és annál több tehetséges játékost tudunk felnevelni. Épp ez az egész kézilabda akadémia rendszernek a lényege. Reményeink szerint tíz-tizenöt-húsz év múlva közülük lesz majd tucatnyi Csurgóról indult kézilabda válogatott és NB I-es játékos, hasonlóan Kovacsics Anikóhoz, Balogh Beatrixhez vagy Simics Judithoz.

Mennyire nehéz megoldani a „sportcsarnok kérdést”?
Mostanában ez „nagy kérdés” városunkban és sajnos néhány konfliktust elő is idéz a sportklubok között, bár ha néha nehezen is, de eddig sikerült mindent megbeszélni és megoldani. Azt szoktam mondani egyik szemünk sír ilyenkor, hogy ennyi csapat van ebben a kisvárosban, mert szinte nem férünk el. A másik szemünk ugyanakkor nevet, mert óriási dolog, hogy rengeteg női és férfi kézilabdacsapat, női és férfi labdarúgócsapat versenyez – nyílván a hely akkor gond, ha nincs városi sportcsarnok használatban, ha elkészül, akkor „helyre áll a rend”. Talán ez most az egyik legnehezebb megoldandó feladatunk, ennél már néha csak a „buszkérdés” nehezebb, a kevés busz és sok utánpótláskorú csapat miatt. Jelenleg a Sótonyi László Sportcsarnok felújításának második üteme zajlik. Felnőtt csapatunk és utánpótláscsapataink az Eötvös József Általános Iskola és a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium tornatermeiben edzenek, de edzőink kijárnak Berzencére is edzést tartani. Már ez is nagy dolog, hogy nem kell busszal utaztatni egy csapatot sem szomszédos településekre, hogy ott oldjuk meg az edzést. Ez rendkivül költséges megoldás volt klubunk számára a tavalyi bajnoki szezonban. Másik fő probléma, hogy mivel sok a csapat, sok a sportfelszerelés, sportkiegészítő is, melyek tárolása komoly gondot okoz. Bízunk benne, hogy mielőbb elkészül a XXI. századi igényeknek minden tekintetben megfelelő megújult városi sportcsarnokunk, kézis lányaink nagy örömére és hamarosan beköltözhetünk régi-új otthonunkba.

Folyamatos itthon edzés és mérkőzések mellett lehetne jobb eredményeket produkálni?
Biztosan lehetne, de talán nem ez áll a prioritási lista élén. Viszont tény, hogy minden csarnokban más minőségű és más jellegű sportpadló – parketta van. Az edzések során a láb és az izmok hozzászoknak egy adott típusú sportfelülethez és könnyen lehet, hogy a hétvégén a mérkőzésen egy teljesen más típusú sportpadló fogadja játékosainkat. Például öt napon keresztül parkettán edzenek és hétvégén sportpadló van vagy fordítva. Ez megerőlteti az izmokat és nagyban növeli a sérülésveszélyt. A stabilitás mindig jó, így e téren is biztosan jobb eredményeket lehetne úgy produkálni. De nem panaszkodunk, tesszük a dolgunkat, az adott lehetőségekből igyekszünk kihozni a maximumot.

Köszönöm szépen a lehetőséget a Csurgói Női Kézilabda Club nevében!

Ferletyák Márk

A Csurgói Női Kézilabda Club egyre több embernek szerez örömet. Az elmúlt két évtizedben mostoha gyermeki sors jutott neki, pár éve a megszűnés szele csapta meg. Közös összefogással, mára biztos szakmai és anyagi hátérrel rendelkező csapat formálódott. A célok adottak, a lehetőségek biztosítottak. Szászfalvi Bencével, a Csurgói Női Kézilabda Club ügyvezető elnökével beszélgettünk.

Napjainkban a városunk életét nagyban meghatározza a sport. Milyen hatással van ez Csurgóra, ezen belül a női kézilabda klubra?
Jelenleg a férfi és női kézilabda, valamint a foci klub azon felül, hogy heti szórakozási lehetőséget biztosít az itt élőknek – szerencsére egyre több a néző – elért arra a szintre, hogy több fronton is képes sikeres harcot vívni a munkanélküliség ellen. Gondolok itt arra, hogy a férfi klubnál közel 40 ember van foglalkoztatva, a focicsapatnál egyre jobban működő motivációs rendszer került kialakításra, míg nálunk közel 25 ember jut rendszeres jövedelemhez. Ráadásul ezek az emberek helyben költenek, itt járnak étterembe, boltba. Tehát a sport ismert pozitív hatásai mellett – utánpótlás, szórakozás – érdemes megvizsgálni a gazdaság élénkítő szerepét is.

Ezt figyelembe véve a város vezetése miben tudja támogatni a klubot?
Természetesen támogatást kapunk. Konkrétan az anyagi juttatás nagyon kevés, viszont például a csarnokot ingyen használhatjuk, ami óriási dolog. A fejlesztéseknek köszönhetően pedig egyre profibb körülmények között készülhetünk a megmérettetésekre.

Ezen felül, hogy áll össze a költségvetésetek? Mennyire nehéz fedezni a kiadásokat?
Nagyon nehéz, talán ez a legkomolyabb kihívás. Támogatót sajnos még nehezebb találni. Természetesen részesülünk a TAO-ból, amely a legfőbb bevételünk. Tagdíjat nem szedünk, mondván a sport érjen el mindenkihez. Több vállalkozót megkerestünk, kisebb-nagyobb sikerrel. Ugyanakkor két nevesebb szponzort sikerült a csapat mellé állítani, az OTP Bank Nyrt-t, valamint volt köztársasági elnökünket, Schmitt Pált.

Miként lehet meggyőzni egy neves személyt, vagy akár egy OTP Bankot arról, hogy érdemes támogatni a Csurgói Női Kézilabda Clubot?
Schmitt Pál volt köztársasági elnököt személyesen megkerestem. Elmondtam a terveinket, céljainkat. Nyílván mivel ő volt olimpikon, a szívén viseli a sportéletet, emellett tudta, hogy városunk a leghátrányosabb kistérségek egyikében található. Több alkalommal járt is nálunk. Látja a folyamatos fejlődést, és a lehetőségeket. Ezeknek köszönhetően immáron három éve, szezononként egy millió forinttal támogat bennünket.
Az OTP Bankkal teljesen más a helyzet. Egyfelől mivel a folyószámlánk náluk van és ennek vezetésének komoly költségei vannak, úgy gondoltam érdemes megkeresni őket és segítséget kérni. Szerencsére pozitívan álltak a dologhoz. Jelképes az összeg, de mint említettem a költségvetésünk nagyon szűk, minden plusz sokat számít. Másfelől, mikor egy csapat támogatói között egy ekkora céget tud felsorakoztatni, az a stabilitást, a komoly célokat fémjelzi. Ez nagyon jól jön a játékos igazolásnál, valamint további támogatók meggyőzésénél.

Miként keresed meg a lehetséges támogatókat? Van kilátásban nagyobb szponzor?
Ez úgy működik, hogy minden nyáron kimegy egy levél. Ebben leírunk minden információt. Akinek lehetősége van segíteni, az meg is teszi. Sokkal hosszabb az alkalmi támogatók listája. A nyári tábor során például a gyékényesi Kék-Tó Kemping az ebédet biztosította. Ezek mind anyagilag, mind szakmailag nagyon sokat jelentenek. Egy visszajelzés, hogy igenis elismerik a munkánkat, érdemes tovább csinálni. Érdemes kiemelni még az Azúr Panziót és a Limo Kávézó és Ételbárt, mint partnereket.

Csurgón akaratlanul is párhuzamot vonnak az emberek a CSKK és a CSNKC között. Elképzelésünk van mindkét csapat éves költségvetéséről. A közeljövőben látsz arra lehetőséget, hogy nálatok is egy hasonló mecénás az első osztályba repíti a klubot, mint a férfiaknál?
Őszintén szólva, erre a jelen pillanatban kicsi esélyt látok. Ahhoz, hogy valaki a klubbot több tíz, vagy akár több millió forinttal a legmagasabb osztályba segítse, az szükséges, hogy az illető érzelmileg kötődjön a városhoz. Valljuk be, nehéz elképzelni, hogy például egy kecskeméti vállalkozó pont Csurgón fog NB1-es klubbot működtetni/támogatni. Természetesen, minden kaput nyitva hagyunk, keressük a lehetőséget.
Itt fontos megemlítenem, hogy ezt a vezetőség többször végiggondolta, átbeszélte. Arra jutottunk, hogy előbb minden feltételt meg kell teremtenünk egy szponzor fogadásához. Gondolok itt a szakmai stábra, az infrastruktúrára és minden egyéb apró összetevőre. Véleményem szerint jó úton haladunk afelé, hogy ne ezen múljon egy esetleges szerződés aláírása.
A modell nálunk teljesen más, mint a CSKK esetében. Célunk egy stabil NB1-B-s csapat felállítása és profi utánpótlás játékosok kinevelése. Emiatt szerettük volna mindenképen Hornyák Lajost a csapat élére, elvégre ő majd 40-szeres utánpótlás bajnok.

Az utánpótlásra építitek a jövőt. Egészen kiskortól be lehet kapcsolódni a CSNKC életébe. Ehhez elengedhetetlen a magas szintű együttműködés a helyi iskolákkal. Sikerül megtalálni a közös hangot?
Egyelőre döcögős a dolog, mindenki számára új a helyzet. Meglátásaim alapján mindenkinek kedvező lehet egy jól kidolgozott megállapodás létrejötte. Elvégre egy jó csapat a gyermeklétszámot is képes növelni a helyi iskolákban.
Ennél viszont fontosabbnak tartom, hogy aláírás alatt van a megállapodás az óvodák¬kal, amelynek értelmében már a nagycsoportos korú gyermekekkel elkezdünk foglalkozni. Ez forradalmi, a térségben erre példa még nem volt. Szeretnénk, ha már 6 éves kortól meghatá¬rozó szerepet töltene be a gyermek életében a sport.

A szakmai stáb készen áll arra, hogy szembenézzen a kihívással, miszerint egy 6 évessel teljesen máshogy kell bánni, mint egy 26 évessel?
A stáb készen áll. Az építkezés azonban folyamatos. Hornyák Lajost képzeltük el szakmai igazgatóként, akinek kezei alatt több játékos-edző foglalkozna a fiatalabb korosztállyal. Idén érkezett hozzánk Kurucz Ivett, Hegedűs Dorottya és Barta Cintia. Többek közt őket szeretnénk felépíteni, felkészíteni a kicsikhez. Kitűnő lehetőség volt a tanulásra a nemrég megrendezett nyári táborunk is. A stábban bővülés várható, de természetesen ez a gyermeklétszámtól függ.

Nem csak utánpótláskorú játékosok szerepelnek a csapatban. Egy felnőtt korú játékosnak azonban ezen a szinten még nem biztosít megélhetést a kézilabda. Mennyire nehéz munkát találnia egy játékosnak? Milyen a kapcsolat a környékbeli munkáltatókkal? Lehet együttműködést kialakítani?
Pontosan ez az egyik legnehezebb feladatunk. Minden munkáltatóval jó kapcsolatot ápolunk. Az érintett játékosok életrajzát megpróbáljuk minél több helyre eljuttatni. Sok mindentől függ, hogy mik a lehetőségek, legyen itt szó végzettségről, korról, tapasztalatról. Eddig szerencsére minden jól alakult, bár azt tudjuk, ha bővül a létszámunk ez a kérdés egyre több fejtörést fog okozni. Bizakodunk!

A városi sportcsarnok ismét nem fog teljes szezonban rendelkezésre állni. Miként tudjátok ezt az időszakot áthidalni? Felkészültetek?
Még rengeteg a kérdés. Sikerült előre termeket foglalni, mind az edzésekhez, mind a mérkőzésekhez. Egyszerűen annyi sportcsapat van a városban, hogy alig férünk el. Viszont ez hatalmas eredmény egy 5200 fős településen, a sportélet virágzik. Mindenkit megvisel, hogy nem áll rendelkezésünkre a csarnok, ugyanakkor átvészeljük ezt az időszakot, hisz tudjuk, egy professzionálisabb, modernebb létesítményben dolgozhatunk a jövőben. Valamit valamiért.

Említetted, hogy szerencsére a sportélet nagyon aktív Csurgón. A CSKK, a CSNKC és a CSTK mennyire tud megférni egymás mellett?
Nem egyszerű, főleg mikor eggyel kevesebb terem áll a sport rendelkezésére. Nincs a három klub elnöke között heti kapcsolat, de mikor szükséges, akkor leülünk és megbeszéljük a dolgokat. Itt ismét előjön, hogy nincs a férfi és a női csapat egy súlycsoportban. Ennek ellenére a CSKK hozzáállása mindig nagyon segítőkész és fair volt, legyen szó akár terembeosztásról vagy busz bérlésről. Beszéltem róla, hogy az OTP Bank, mint támogató pozitívan hat, mikor egy potenciális igazolással tárgyalunk, képzeld el mekkorát nyom a latba, hogy itt működik az ország egyik legjobb férfi kézilabda klubja. Hatalmas referencia ez a város számára.

Az elmúlt pár évben mennyit változott a klub megítélése a városban?
Hosszú utat jártunk be, de még nagyon hosszú áll előttünk. A klub a megszűnés szélén állt, jelenleg ez a gondolat fel sem merül senkiben. A céloknak, a sikereknek köszönhetően egyre több a meccseken a nézőszám, egyre több szülő keres meg, hogy szeretnék, ha lehetősége lenne a gyermekének az aktív sportra. Úgy látom, hogy egyre többen szeretik a CSNKC-t. A fiúk belőttek egy szintet, nemzetközi mérkőzés, teltház. A legelején ehhez a szinthez mértek bennünket is, szerencsére az emberek belátták, hogy nem feltétlen ezt kell megcéloznunk. Elfogadták, hogy a lehetőségekhez mérten kell az elvárásokat felállítani és amíg mindent megteszünk, amíg folyamatosan fejlődünk, addig úgy vélem a sportkedvelők pozitívan állnak hozzánk.

Mik a célok a közeli illetve a távoli jövőben?
Mint említettem szeretnénk egy stabil NB1-b-s alakulatot összerakni, megfelelő szakmai és infrastrukturális háttérrel. Lehetőségeinkhez mérten, egészen fiatal kortól foglalkozni a gyerekekkel, megszerettetni velük a kézilabdát, majd útjaikat egyengetve a legmagasabb osztályba segítve őket, esetleg a válogatott közelébe.

A szülők, sportolni vágyók miként érhetnek el benneteket, hogy szerezhetnek a leggyorsabban információt a lehetőségekről?
Az alábbi elérhetőségeken állunk mindenki szíves rendelkezésére:

www.facebook.com/csurgoinkc
www.csnkc.hu
info@csnkc.hu
Tel/fax: +36.82.571.038

Szászfalvi Bence
elnok@csnkc.hu

Ráskó Anna
pancsa@csnkc.hu

Toldi Miklós
tomi@csnkc.hu

Ferletyák Márk