Kellemes kötelességének tett eleget Csurgó képviseletében az a hat fős küldöttség, akik a Verebélyi polgármester meghívását elfogadva, január 20-án ellátogattak Csurgó felvidéki testvérvárosába.
Tóth Tibor polgármester úr egy nem mindennapi rendezvényre invitálta kis csapatunkat, a mai Verebély város részét képező, de egykor önállóan létező Felső Aha község Kultúrházába.
Érkezésünk estéjén már hatalmas munkálatok közepette találtuk az ahaiakat. Hatalmas kondérokban főtt a húsos káposzta, melybe az ízek fokozására még jóféle kolbászhúsból ízletes gombócok is kerültek. A kultúrház alagsorában lévő kazánházban ipari mennyiségben ügyes kezű férfiak keverték és töltötték a kolbászt és a májas hurkát.
Ugyanis a község lakossága, az 1927-ben alapított helyi futball csapat működésének támogatására nem mindennapi disznóölő, közös hentes munkával fogott össze.
Jókay Szilveszternek, az ahai Testnevelési Egyesület elnökének elmondása szerint tavaly, az első évben három, míg az idén már öt sertést vásároltak. Melyeket aztán együttes erővel feldogoztak, és a helyi lakosok részére darabolt és darált tőkehús, árpagyöngyös véres, és rizses májas hurka, kolbász, valamint húsos káposzta formájában eladásra kínáltak. A munkálatokat már szerdán megkezdték, hogy szombatra mindennel elkészüljenek. Az embert próbáló mínuszok között számtalan önkéntes dolgozott, hogy az eladásból származó bevétellel segítsék a futball csapatukat.
Szombat reggel már hosszú sor állt az asztalok előtt, hogy mindenki vásárolni tudjon a sokféle finomságból. Pár óra leforgása alatt aztán már ki is ürültek a teknők és a kondérok és az értük kapott eurók már szépen szaporodtak a hentesek előtt.
Bizonyára meg is érdemlik a fiatal sportolók a támogatást, hiszen Bujalkó János, önkéntes segítő elmondása szerint csapatuk már 1 éve a Megyei Bajnokságban játszik, melyben az őszi forduló után a 4. helyen végeztek. A támogatás fokozása érdekében a hentes áruk feldolgozása és eladása mellet estére még bált is szerveztek, amely 15 eurós belépőjegy árának, a költségek levonása után megmaradt hasznát is a csapatnak ajánlották fel.
Természetesen vendéglátóink minket is bőségesen végig kínáltak a számtalan jóízű finomságból, és a hozzájuk illő italokból. Az illatos barack és a keményebb törköly pálinkából, valamint a helyi borokból.
A Csurgói Csokonai Borlovagrenddel szoros kapcsolatokat ápoló Ahai Hegyközség borai szép színük és jó illatuk mellett talán a mi vidékünkön megszokottól erősebb savtartalommal rendelkeznek. Finom, a fajtájukra jellemző gyümölcsös illatuk mellett hamar el lehetne felejtkezni erősségükről is, amely azonban az esti mínusz 15 fokban kifejezetten jó melegítőnek mutatkozott.
Szombat délután meghívóink invitálására megtekintettük a településük egyik legújabb büszkeségét, az Ahai Tájházat is. A január 12-én, frissen átadott falak között csodálatos volt látni a népi kultúra értékeinek összegyűjtött tárlatát.
A gyűjteményt összeállító, a 80. születésnapját ünneplő Jókai Mária pedagógus munkásságának köszönhetően végig vonulhattunk a tájház egyes helyiségein, megismerve egy csodálatosan kincset érő gyűjteményt, az ahai ősök hagyatékát. Jókai Mária munkássága Magyarországon sem ismeretlen, hiszen 2009-ben a Magyar Királyi Szent László Lovagrend Lovagi Vaskeresztjével tüntették ki.
Végig nézve a tájház kiállított anyagát arra jutottunk, hogy a viszonylag nagy földrajzi távolság ellenére is sok hasonlóságot fedezhetünk fel az ahai és a mi vidékünk népi lakberendezése, textíliái, munka és konyhaeszközei, és a magyarság egykori viseleti darabjai között. Ezzel is bizonyítandó a magyarság mobilitását és egységes, ősi jelenlétét a Kárpát- medence egész területén.
A nap eseményeinek koronájaként este egy rendkívül jó hangulatú bálon vettünk részt, amelyen hol szlovák, hol magyar dallamokra táncolhatott és mulathatott a báli nép. A szünetekben a Csurgói Csokonai Borlovagrend egyik velünk lévő tagja, Kulcsár Béla tangóharmonika játékával kísérte a nótázó társaságot.
Másnap reggel sűrű köszönetnyilvánítások mellett vettünk búcsút vendéglátóinktól, indultunk haza, és hoztuk magunkkal egy kis közösség nagy összefogásának mintaadó példáját.
Vargáné Hegedűs Magdolna