Ó és Újvárosi óvodások 1931.

Kisvárosunk Csurgó már múltban is méltán volt híres nagynevű pedagógiai és képző intézményeiről: tanítóképzőjéről, református főgymnásiumáról, Csokonai tanárságáról, majd Nagyváthyról és a róla elnevezett sokféle képzést adó iskoláról.

Ugyanilyen híres lehet azonban a városunkban 125 éve folyamatosan működő régiesen kisdedóvó, mai nevén óvodák történelem és története is.

1892, szeptember 15-én aprócska kislányok és kisfiúk első lépései kezdték meg az utat, a mai Petőfi, akkor György téri téri Újvárosi, a mai nevén Mókuskert óvodában, melyekkel elindították Csurgó óvodáztatásának máig tartó történelmét.

Újvárosi óvodások 1942.

A 125 évvel ezelőtti Újvárosi óvodát 1895-ben aztán már követte az Óvárosi óvoda, a mai Mesevár óvoda elődje, melynek építését – a cél szentesíti az eszközt – az óvárosi kocsma bérleti díjából kívánták fedezni.

Első csoport 1960.

Majd pontosan 57 évvel ezelőtt, 1960. szeptember 15-én Csurgó-Alsokban is elindult a mai Hétszínvirág óvoda elődjének élete.

1974-től a Napsugár Ipari Szövetkezet, az egykori K.T.SZ. Napsugár óvodája is megkezdte működését, mely 30 évnyi működés után, a gyermeklétszámok csökkenése miatt 2004-ben szűnt meg.

Napsugár óvodások

Az óvodákba a kezdetektől Csurgó, szinte minden társadalmi rétegéből írattak be gyermekeket, felismerve, hogy az iskolás kor előtt mily nagy fejlesztő szerepe van a közösségnek, a szervezett foglalkoztatásra épülő óvodai életnek.

Bár a több, mint 100 évvel ezelőtti időkben kiélezettebbek és elkülönülőbbek voltak a társadalmi viszonyok, az óvodában együtt játszott a gazdag bankár bőrcipős és a kisparaszt mezítlábas gyermeke is. A gyakran 30 fölötti létszámú csoportokban 1 óvónő és 1 dajka látta el a gyermekeket.

Ma már elképzelhetetlenek azok a körülmények, melyek között akkor nevelődtek az apróságok. Étkezés nem volt, a komfortot az udvari W.C., a lavór a kézmosáshoz, és a kályha a csoport közepén biztosította. Az idősebbek elmondásai szerint azonban az idő és az emlékek kedvessége a legnehezebb körülményeket is megszépítette.

A 125 éve Csurgón folyamatosan működő óvodai világ a napjainkig sokféle változást, fejlődést élt meg. Családok generációi töltötték és töltik az óvodák meghitt, melegséget adó falai között a gyermekéveiket, a különböző korszakok egyre változó, javuló feltételei mellett.

A gyermekkor megszépítő messzeségével mindennapi, egyszerű, és országosan ismert, híres emberek is örömmel emlékeznek vissza a csurgói óvodákban megélt élményeikre, gyermekéveikre.

Úgymint:

Balogh Beatrix (1974) Marcali, Olimpiai ezüstérmes, világbajnoki bronzérmes, világbajnoki 5. helyezett, Európa-bajnoki aranyérmes, magyar gólkirálynő, kézilabdázó nyilatkozata:

„Szüleim elmondása szerint 1979-től jártam óvodába. Nem egyedül mentem, a húgom Piroska is velem együtt kezdett. A csoportunkba jártak az unokatestvéreim is, így aztán nem volt nehéz a beilleszkedés, hamar jól éreztük magunkat. Az is eszembe jutott, hogy mivel nem szeretem a mákos tésztát, én mindig kaptam valami mást, lekvárt, diót... Óvó néninkre – Virág Gyöngyire - aki velünk együtt volt „pályakezdő” – mindig szeretettel gondolok, főként, hogy jelenleg nővérem gyermekeinek is Ő az óvó nénije, szinte unokáinak tekinti őket.”

Prof. Dr. Bódis József (1953) Pécs, A Pécsi Tudományegyetem rektora

„Nagyon köszönöm a megkeresést. A leírt adatok helyesek, valóban ebbe az óvodába jártam, s az emlékeim nagyon kellemesek. Nagyon kedvesek voltak a Dadusok és az Óvó nénik is, az életünk nagyon színes volt érdekes foglalkozásokkal és játékokkal. Mindössze egy problémám volt, amely az étkezéssel függött össze. Abban az időben nagyon válogatós voltam, különösen nem szerettem a főzelékeket. A Dadus komoly erőfeszítésébe került, hogy egyáltalán megkóstoljam, de ez sem hozta meg a várt sikert. Ma már persze a kelkáposztán kívül mindent nagy kedvvel eszem, s az egész csak óvodás emlék maradt.”

Bolla Jánosné, Faggyas Magdolna (1937) Csurgó, Nyugdíjas hivatali dolgozó

„Arra is emlékszem, amikor először mentem óvodába. Édesanyám elmondta, hogy óvodába fogok járni, sok gyerek van ott, és sokat játszhatok Rózsi barátnőmmel együtt mentünk. Én nem sírtam. Az óvodába délig voltunk, mindig kellett vinni uzsonnát a kis táskánkba. Az ovis éveim alatt sok szép verset tanultam, még szerepeltem is.

Egyik alkalommal nagyon sírtam, mert nem jutott nekem homokozó játék, de az óvó néni szép új játékot vett elő, és én ennek nagyon örültem. Előfordult, hogy az óvodába lévő lakásában még süteménnyel is megkínált.”

Czencz Ágnes (1938) Hévíz, „Pro Cultura Hévíz”, „Kiváló óvónő” és „Brunszvik Teréz –díj”-jas, valamint egyéb elismerésekkel kitüntetett nyugdíjas óvodapedagógus.

„Édesanyám mesélte, hogy a csöppségek iránti érdeklődésem már kisgyermekként erősen megvolt bennem. Így első indokként már nyolcadikos koromban tudtam, hogy óvónő leszek. Volt egy a család által felkarolt öreg óvó néni, aki ugyancsak erősen befolyásolt a pályaválasztásomban.

A harmadik indok pedig az volt, hogy Csurgón élvezhettem óvodás koromban Magyarország első „Kiváló óvónőjének” a szeretetét. Most is magam előtt látom hajdani ovimat, a nagy teremmel, benne a lezárt játékokat magába foglaló szekrénnyel, az óvónő hegedűjével, az udvari illemhellyel és az előtérben lévő fonott ülőgarnitúrával.”

Fülöp Csaba (1963) Nagykanizsa, Katolikus lelkipásztor

„Tisztelettel és szeretettel emlékszem Papné Marika, Batáné Marika és Nagyné Ica óvó nénikre. A játékos nevelésen keresztül tanítottak, neveltek minket a kreativitásra, a fegyelmezettségre, a kultúrált viselkedésre, a tisztaságra. Azért emlékszem rá szívesen, mert mindhárman meséltek nekünk, ami a képzeletvilág gazdagítására, a jó és a rossz különbségtételére, az ebből leszűrt tanulságra nevelt. Mindezen neveléssel, tanítással is fegyelmezettebb, állóképességben, tűrőképességben stabilabbá válhattam. Ezért köszönet és hála!”

Klung Bálint (1921-2017) Csurgó, Nyugdíjas villanyszerelő mester

„Leginkább az egyik kissé kellemetlenre sikeredett csínytevésemre emlékszem. Puskás Jóska barátommal egyszer elszöktünk az óvodából, és elbújtunk a templom helyén volt egykori Sétakert bokrai közé. Herovits Aranka néni mérgesen keresett bennünket, majd nádpálcával jól elporolta a nadrágunkat.”

Dr. Szabó Imre (1934-1998), Egyetemi tanár, az Ipari Minisztérium volt államtitkára, majd az Energia Hivatal egykori igazgatója A riport ideje: 1995. június.

„Az 1930-as évek végén, már kisgyermekként megdöbbentettek a szegény sorsú gyermekek, akik sovány és kevés tízóraival érkeztek az óvodába. Sokszor kértem otthon tanárnő édesanyámat, hogy bőven csomagoljon nekem vajas-lekváros kenyeret. Máig szívesen emlékszem arra a jó érzésre, mikor társaimmal fülig maszatosan, az óvoda falának dőlve befaltuk a kenyereket.”

Vargáné Hegedűs Magdolna