A 424-es Bivaly gőzmozdony

145 évvel ezelőtt, ha nem is éppen Kanizsára, de Csurgóra mindenképpen elindult, és meg is érkezett 1872. augusztus 14-én az első gőzmozdony vezette szerelvény. Emlékezetes dátum kell, hogy legyen ez a nap, hiszen a vonatközlekedés beindulása óriási változást jelentett Csurgó gazdasági, társadalmi és szellemi fejlődésében egyaránt.

A magyarországi vasúthálózat kiépítésére az 1836-os országgyűlés 13 vasútvonalat sorolt fel, melyek között másodikként szerepelt a „Pestről a magyar tengeri révpartokig” vezető, később Pest – Dombóvár – Kaposvár – Csurgó – Zákány, majd Fiuméig lefutó vonalszakasz. Az országos tervek megvalósulásának első szakasza 1846. július15-én kezdődött el a Pest-Vác közötti első lokomotív elindulásával.

Az Osztálymérnökség és a Vasútállomás egy régi képeslapon

A Csurgót is érintő Dombóvár – Zákány szakasz építését 1870. augusztus 10-én engedélyezte a kormány, azzal a kikötéssel, hogy az adott szakasznak 2 éven belül el kell készülnie. Az állomások helyének kijelölésére az illetékesek terep bejárásokat tettek. A helyszínek kijelölését gyakran befolyásolták a környező nagybirtokosok, akik birtokaikhoz a legközelebb szerették volna elhelyeztetni az egyes állomásokat és megállóhelyeket. Így alakulhatott ki, a máig is bonyodalmakat okozó Zákányban lévő Gyékényesi vasútállomás helyzete is.

1871 nyarán aztán a bécsi Springer bankház kivitelezésével elkezdődtek a vasútépítési munkálatok. A töltésekre a zákányi kavicsot, a talpfáknak pedig a Dráva menti tölgyfákat használták fel. A síneket a Bécs közeli Ternitzer gyár és a gráci Déli Vasút üzeme gyártotta le. Közben folyamatosan készültek a hálózat kiszolgáló épületei is. A műszaki átvétel az apróbb hibák kijavítása után rendben megtörtént.

1872. augusztus 14-én aztán történelem íródott, mikor is óriási érdeklődés és lelkes éljenzések ünnepélyes keretei között elindult a Duna-Drávai Vasút első szakaszának Dombóvár – Zákány közötti vonalán az első gőzmozdony. A vonal hossza 100 kilométer volt, melynek 9 állomása várta a fel és leszálló utazó közönséget.

A vasútállomás egy gőzmozdonnyal

Ez a 145 évvel ezelőtti nap átformálta Csurgó addigi életét. Kinyitotta az itt lakók és az ide érkezők lehetőségeit. Jól fizető munkahelyeket teremtett, ezáltal vasutas generációknak adott biztos megélhetést. Elindította a szabad áru és személymozgást, így a kereskedelem és a pénzforgalom növekedését is. Nagyban megkönnyítette a Csurgón tanuló főként gimnáziumi és tanító képzős vidéki diákok utazását.

A csurgói állomás téglából készült, egy emeletes épületében Zsifkovits Titusz állomásfőnök teljesített elsőként szolgálatot. Naponta 3 vonatot kellett felügyelnie, melyek 9 óra 31 perc alatt tették meg az utat a két végállomás között.

Azonban az időjárás gyakran tartogatott meglepetéseket és még hosszabb útidőt az utazóközönség számára. Volt, hogy nyaranta a rendkívüli nagy hőség miatt szinte elhajoltak a sínek, és ezért késtek a vonatok. Míg 1874 decemberében, a Csurgó és Zákány közötti vonalon több szerelvényt is betemetett a nagy havazás. A hóban rekedtek segítségére 38 katona indult el, akik a sikeres akció után az utasokkal együtt 16 szánnal vonultak be Csurgóra.

A vasútállomás épülete egy beálló tehervonattal

10 évvel később, 1882. november 16-án indult el az első szerelvény Kelenföldről Dombóvárra, a vasútvonal folyamatosságával biztosítva Csurgó és környéke utazóközönségének az eljutást egészen a fővárosig.

A Budapest – Fiume gyorsvonat a horvát szakaszok kiépülése után, az 1890-es években indult el. A Csurgó és Vidéke hetilap 1907 júniusában tudósított arról, hogy már a Magyar Királyi Államvasutak 1001. és 1002. számú gyorsvonatai június 1-től Csurgón is megállnak.

1913. március 15-én Bója László vasúti főmérnök avatta fel a vasútállomáshoz közeli Osztálymérnökség máig álló egyemeletes épületét. A Weiss Oscar tervezte, akkoriban kiemelkedően szép épület felavatására még az Állam Vasutak zágrábi üzletvezetősége is megjelent. Az épület földszintjén a vasúti mérnökök irodái, míg az emeleten a mérnökök és családjaik korszerű, modern otthonai kaptak helyet.

Ugyanezen a napon a gyékényesi vasútállomáson, a Fleiner Szállodában, a „Magyar határszéli vasutasok Dalköre” adott hazafias műsoros dalestet, bizonyítva, hogy a vasútnak mily nagyszámú, rangos és elhivatott dolgozói közössége van.

A Csurgón át közlekedő egykori gőzmozdonyok közül leghosszabb ideig a 424-es, Bivalynak keresztelt gépek jártak. Érkezésükre gyermekek serege tolongott a vasútállomáson, hogy megcsodálhassa a vígan füttyögő, gőzt fujtató, híres vasparipákat.

A sípoló vasparipák ideje már napjainkra már lejárt. Manapság villanymozdonyok húzzák a kocsikat, melyekben sajnos egyre kevesebb az utas. A gumikerekű személyi közlekedés kiszorította a vaskerekek jelentőségét.

Azonban a kötött pályás közlekedés 145 évvel ezelőtti elindulása újkori történelmet írt Csurgónak. Olyan lehetőségeket hozott és nyitott az akkori körülmények között, melyek hosszú időn biztosították a település polgárosodó, dinamikus anyagi és szellemi fejlődését.

Vargáné Hegedűs Magdolna