A központi hatalmak által elfogott és őrzött olasz hadifoglyok

Az I. világháború, vagy Nagy Háború, 1914-1918 centenáriumi éveiben fajdalommal telt hangokon emlékezünk a hatalmas vér és emberáldozatokat követelő csatákra, sok szenvedést kiállt magyar hadifoglyainkra, elhunyt katonáinkra, az itthon maradott özvegyekre, árvákra. Áldozatok, halottak, foglyok azonban mindkét oldalon voltak.

Hadifoglyokat szinte már az első csatáktól ejtettek a szemben álló háborús felek. Először oroszok, szerbek, majd olaszok estek foglyul a német-osztrák-magyar csapatoknak. A hadifoglyokat aztán szétosztották a hátországokban a megyék, települések között, hogy a hátországban maradt gyárak, gazdaságok, gazdálkodók részére munkaerőt biztosítsanak. Az első olasz hadifoglyok 1915 nyarától érkeztek magyar területekre.

Sajnos sokan közülük már nem térhettek haza. Magyar földbe temették el őket. Később aztán olasz kérésre az egykori katonák nyughelyének felkutatására országos mozgalom indult el.
A Magyar Királyi Honvédelmi miniszter 1933 őszén rendeletben utasította a megyei, majd helyi hatóságokat az olasz foglyok sírjainak felkutatására. Egy évvel később, 1934. szeptember 18-án kelt Somogy megyei összesítés szerint 46 olasz hadifogoly exhumálását készítették elő, melyeken az olasz katonai attasé megbízásából Roma Angelo, katonai megbízott is részt vett.

A csurgói járásban 2 helyen tartottak nyilván olasz hadifogoly sírokat.
Iharosberényben Valenti Andrea, 1883-ban Molognó-Cassazában született gyalogos sírját tárták fel.

Gyékényesen Pelosó Roccó, 20 éves, Lelradi Proguson, a veronai kormányzóságban született gyalogos vadász tetemét exhumálták, aki pár héttel a háború vége előtt, 1918. szeptember 1-én a Zalaegerszegre tartó hadifogoly vonaton hunyt el.

A másik olasz halott neve ismeretlen. A háború hivatalos vége után, 1918. november 17-én, az Olaszországba hazafelé tartó vonaton hunyt el, majd a gyékényesi temetőbe helyezték végsőnek hitt nyugalomra.

Haám Ferenc csurgói főszolgabíró jelentése szerint a sírokat a települések rendszeresen, megfelelő kegyelettel és tisztelettel gondozták. Kihantolásuk után olasz kérésre a maradványokat vasúton Budapestre szállították.

A 46 somogyi, s ebből három járásunkbeli, itt elhunyt hadifogoly megemlítésével a Halottak Napja tövében emlékezhetünk mindazokra a hadifoglyokra, nemzetiségtől függetlenül, akik mindkét oldalon szenvedő részesei voltak az I. világháború öldöklő ütközeteinek. Ezen elfogott katonák golyótól, aknától és járványos betegségektől megtizedelve, sokszor kemény munkával, éveket töltöttek a szögesdrótokkal körülvett hadifogolytáborokban, vagy dolgoztak éhbérért a földeken, a bányákban, és az üzemekben is.

Hiába várta őket otthon szerető család, közülük sokan élve már sohasem térhettek vissza szeretteikhez.

Vargáné Hegedűs Magdolna